Kedves Barátaim! Most hogy túléltük a (sokadik) világvégét, itt az ideje visszatérni a Földre és gyakorolni tovább a tudatosságot és a figyelést. Tudom, hogy sokan epekedve várták már oktatósorozatom következő gyöngyszemét, de kérek mindenkit, hogy nézze el nekem ezt a kis késést...
Az első részben (június 23-ai bejegyzés) megismerkedtünk a figyelemmel, és hogy miért jó ez nekünk. Azért is bátorkodom folytatni a sorozatot, mert az utóbbi időben több levelet kaptam ezzel a témával kapcsolatban. Ezeket a problémákat akarom most egybegyűjteni egy csokorba. Itt szeretném mindenkinek megköszönni, hogy megtisztelt kérdéseivel. Furcsa érzés ez. Évekig kérdezgettem a mestereket mindenféle dolgokról, és amikor elfogytak a kérdéseim, engem kérdeztek az emberek. Természetesen ez nagyon hízelgő (főleg az egómnak, aki máris mesternek hiszi magát), de őszintén be kell vallanom, hogy korántsem vagyok még tökéletes... :) Azért, mert blogot írok itt a Tudatosságról meg a Jelenlétről, még nem vagyok szent, és nem is tudok mindent, hál' Istennek. Írni mindenki tud, de megélni...? Arra a kérdésre, hogy megvagyok-e világosodva, ugyanúgy mondanék nemet, mint ahogy igent is. (De inkább nem.) Mindig az van, amit elhiszünk. S hogy a hited egyezik-e a Valósággal az már más kérdés. Igazságod pompás színeivel fested meg a Valóságot.
Na ennyit rólam, most folytassuk ott, ahol abbahagytuk jó fél évvel ezelőtt.

Ki vagy Te?

Erre nem lehet válaszolni. Ezt nem mondhatja meg neked senki, még Te sem. Hogyan magyarázol el egy színt? Vagy egy ízt? Sehogy. Vagy megéled vagy nem. Az összes szót, hitet, elméletet, gondolatot stb. nyugodtan kidobhatod magadról, főleg azokat, amikkel mások festettek le téged. Akkor van probléma, amikor elhiszed azt, amit mások mondanak rólad. Sajnos így neveltek minket, ez ellen felesleges harcolni; ez olyan, mintha a légzésed ellen küzdenél. Hagyd a fenébe. Amikor egy festő fest rólad egy portrét, nem gondolod, hogy Te a kép vagy, nem? Tudod, hogy az csak egy festmény, egy sajátságos látásmód kifejeződése rólad. Egy alkotás, mástól. Az nem Te vagy. Az a festő műve. Nem azonosulsz a festménnyel, de mások ítéleteivel, véleményével, gondolataival igen. Miért? Te AZ vagy, nem ezek vagy azok... Szóval, hallgasd meg mit mondanak rólad, de ne hidd el senkinek. Senkinek! Te Te vagy, egy egyéni íz, amiről beszélni nem lehet, csak megkóstolni, megélni. S ugyanúgy azokat a gondolatokat se hidd el, amik benned jelennek meg önmagaddal kapcsolatban. Minek? Ha mégis elhiszed a gondolatokat, akkor miért állsz nekik ellen? Ha ellenállsz nekik, miért hiszed el? Ha nem tudnál magyarul, ha nem tudnál semmilyen nyelven megszólalni, akkor mit "mondanál" magadról? Hm? Te megelőzöd a formát, a világot, a kultúrát, a civilizációt, mindent. Csak megélni tudod azt, aki vagy. És csak Most. Mikor máskor? Holnap vagy tegnap nem tudod magad megélni, csak most. S szabadságod kulcsa is ez: itt lenni, figyelni magadra, megélni azt, ami éppen van. Mi mást tehetnél...? Szenvedhetsz. Olyan egyszerű ez az egész, és úgy túl van bonyolítva. Szinte már a szavak is eltűntek belőlem, az a csoda, hogy ennyit tudok írni. Két mondatban el tudom neked mondani, hogy mit kell tenned, hogy boldog legyél. Fókuszálj a Jelen pillanatra (eleinte az érzékszerveid segítségével), és közben tudatosítsd létezésedet. Ennyi. Ezt fogom kifejteni bővebben, a kapott kérdéseket belecsempészve a szövegbe.

Boldogok a Boldogok, mert... tényleg, miért is?

Képes vagy Boldog lenni. Ne hidd el a világnak, hogy ez egy grandiózus feladat, ami csak kevesek kiváltsága. S ne is hidd el a kétségeket a kis hangnak a fejedben. Igenis képes vagy a Boldog, Tudatos létezésre, egyszerűen csak gyakorolnod kell. Valójában hihetetlenül erős vagy. Az egód ereje a TE hited függvénye. Minél jobban és erősebben hiszel a létezésében (hogy "ketten" vagytok), annál erősebb lesz. Egyszerűen ne vedd komolyan. Azért, mert egyes szám első személyben nyilvánul meg a legtöbb gondolat, még nem jelenti azt, hogy az Te vagy, vagy hogy el kell hinned.  Tudom, hogy ez időnként rohadtul nehéz és nagy a csábítás, de idővel egyre erősebb és erősebb leszel. Az Élet exponenciális folyamat. Minél inkább Jelen vagy, annál inkább Jelen leszel. Ez egy öngerjesztő folyamat. Isteni kör, ha jobban tetszik :) Minél inkább Jelen tudsz lenni, annál több erőd lesz Jelen lenni. Ez a Tudatosságra is igaz, sőt mindenre. Légy bátor, mit veszíthetsz? 
Azt hámoztam ki a levelekből, hogy a legtöbb gond az azonosulással van. Ez egyáltalán nem baj, ne ostorozd magad emiatt. Ez teljesen természetes az elején, már ha az elején vagy a tudatos létezésnek. Már az is hatalmas eredmény, hogy egyáltalán elkezdtél foglalkozni magaddal. Légy hálás az Életnek, hogy megkaptad ezt a kegyet, mert az ébredésért semmit sem tehetünk. 

Gyakorlás a hétköznapokban

Tehát a legfontosabb, hogy az úgynevezett hétköznapi életben hogyan legyünk tudatosak, hogyan figyeljük magunkat. Persze ezt mondani könnyű, megtenni annál nehezebb. Egyszerűen gyakorolnod kell. Most mondtam valami újat? :) A súlyemelő is edz, fejleszti az izmait, mielőtt felemeli a terheit. Persze élesben, az életben érdemesebb gyakorolni, mert gyorsabb és hatékonyabb. Az igaz, hogy jobban fáj... Jó pár éve olvastam egy regényt, a Pillangót (Henri Charriére, 1970), ami igaz történetet mesél el. Tinédzser korom nagy kedvence volt. A szökött rab, aki egész életében próbált megszökni a Francia Guyana-ról, az Ördög-szigetről, és végül sok-sok év után, mérhetetlen szenvedések árán sikerült is neki. Ő volt a példaképem, mert én is rabnak éreztem magam születésem óta. Most már nem annyira...:) Na, ebben a regényben Pillangó úgy edzette a lábizmait, hogy beállt combig a háborgó tengerbe. Jöttek a hullámok, amik egyre vadabbul és vadabbul csapkodtak, de Ő állta a sarat. Így erősödtek a lábizmai.
Mi ugyanezt tesszük azzal, hogy gyakoroljuk a figyelmet és a tudatosságot. Az óceán az elméd és a világ, ami végül is egy. Amikor még gyenge a figyelmed, a tudatosságod, könnyen elsodor az ár. De ez nem baj, folytatni kell. Idővel egyre erősebb leszel, és már úszni (teremteni) is fogsz tudni az óceánban (életben).
Azért mondják a mesterek, hogy eleinte gyakorold a testeden a figyelmet, mert az kézzelfogható, látható. Például most kezdd el figyelni a kezed, de tudatosan. Azzal a figyelmeddel operálj, amit akkor is érzékelsz, ha be van csukva a szemed. A sötétség nem láthatja a sötétséget, tehát Te nem a sötétség vagy, hanem a tudat, a Tudatosság. Tehát figyeled a kezed. Ha jobban megy csukott szemmel, csináld úgy. Mindig úgy gyakorolj, ahogy neked a legjobb. Nem kell feltétlenül hajszálpontosan követni a könyvben leírtakat. Légy kreatív. Ilyenkor (Figyelés közben) nem gondolkodsz, mert tudatosan figyelsz, jelen vagy. Persze idővel bekúsznak a gondolatok, és újra elveszíted a figyelmed. Ez így van rendjén, hiszen gyakorolnod kell még. Ezt a néhány másodpercet kell felduzzasztanod jó sokra.
Eleinte kezdd nagyon egyszerű testhelyzetekkel, például az ülőmeditáció vagy a légzés figyelése is tökéletes lehet. De nagyon fontos, hogy mindvégig tudd, hogy figyelsz. Minden ember figyel, csak nem mindenki tudatosan teszi ezt. És ez a legfontosabb különbség. Te vagy ez a tudás, a Tudó. A Tudatos Jelenlét, a Boldogság maga.
Akkor szokott gond lenni, amikor jön egy gondolat vagy érzés és azonosulsz vele. Sokszor már csak azt veszed észre, hogy már meg is történt a baj, és azonosultál valamelyik érzelemmel. Az öröm is ide tartozik! Ahol van én, amiben benne van az én, arra mindig gyanakodj. Az elme mindent képes elhitetni veled, még azt is, hogy megvilágosodtál és boldog vagy. De mindig leleplezheted, ha megtalálod benne elrejtve az "én"-t. Nincs én.
Ha már észrevetted, hogy azonosultál, már jelen is vagy, már tudatos vagy. Ez nagyon jó. Ez esetben az a legfontosabb, hogy ne tekints hátra a múltba. Ne kezdd el elemezni, hogy "áh, már megint nem voltam tudatos, ez és ez miatt, ez és ez történt, a picsába, már megint nem voltam jelen..." stb. De vedd észre, hogy amikor ezen agyalsz, már jelen vagy! Vagyis voltál egy pillanatra, mert a visszapillantó tükörbe meredsz megint. Ez is igen nehéz, ilyenkor nem elemezni kell, hanem megmaradni az éber figyelemben. Ilyenkor gyorsan vegyél néhány tudatos lélegzetet, és próbáld fenntartani a jelenlét állapotát. Érezd a testedben lüktető életet. Nem könnyű, de gyakorolni kell ezt is. Gondolj Pillangóra, ő is sokat állt a tengerben, mire jó erős lábai lettek. Enélkül a gyakorlat nélkül nem tudott volna megszökni, és nem nyerte volna el a Szabadságot. 
Minden ilyen kis győzelem erősíti a figyelmedet, a tudatosságodat. De gyakorolhatod "békeidőben" is. Otthon lehuppansz valami kényelmes pozitúrába és csak figyeled a tested. Legyen a tested a horgony, mindig találj hozzá vissza, ha a gondolataid elragadnának. Légy erős, edz! Mindig találj vissza önmagadhoz, a Figyelemhez. Aztán, ha már járás közben, beszélgetés közben (ez nagyon nehéz) tudod tudatosan figyelni magad, áttérhetsz a gondolataidra. Honnan tudod, hogy mikor jött el az ideje ennek? Egyszerűen érezni fogod, hogy egyre erősebb a Figyelmed, ami végül is Te magad vagy. Te vagy az élet, figyelmed a közvetítő csatorna, amin keresztül áramlik az életerő. Amire ráfigyelsz, azt táplálod, élteted. Figyeld a boldogságot, azaz önmagad, és hamarosan már csak nevetni fogsz egykori boldogtalanságodon...

A gondolkodót figyelem, tehát Vagyok

Nos, eljutsz néhány hónap, év alatt odáig, hogy szilárd a figyelmed, mert sokat gyakoroltál...:) Megerősödtek a lábaid úgymond. Egyfajta békés harmóniában lesz a tested, mintha valami trópusi vadmacska lennél, oly kecsesen suhansz a teszkó polcai között. Ezzel arányosan az éberséged, a tudatosságod is növekszik. Exponenciálisan persze. Aztán egyszer csak észreveszed a hangot a fejedben, aki egy morcos öreg vagy egy hisztis hülye gyerekhez hasonlít - általában de facto de jure...:) "Dikkmán" - meglepődsz. "Ez meg mi a fene? Az biztos, hogy nem Én, mert Én kívülről figyelem ezt a hangot." És innentől fogva szép lassan távolodni kezdel' a hangtól. Én ezt úgy éltem meg, mintha valami hatalmas massza kifolyt volna az agyamból, a fejemből. Utána borzasztóan megkönnyebbültem. Szétvált a tudatom az elmétől, megindult a folytonos azonosulás megszakítása. Gyakorlatilag innentől kezdve tudtam rendesen, erőteljesebben figyelni a hangot, a gondolatokat. De valószínűleg nálad másmilyen formában jön le a folyamat (lehet már túl is vagy rajta), ne ragadj le a szavaknál. Aztán egyre könnyebb lett, lesz. Jelenleg a tudatod nagy része "bele van fagyva", "meg van dermedve" a gondolatokban, az érzésekben, magában a testedben. Amikor figyelsz, és egyre tudatosabb vagy, olyan frekvenciát, rezgésszintet generálsz, amik a "megfagyott" tudatrészeket megolvasztják. Sokszor ezért érzed magad egyre szarabbul a figyelés hatására, mert kiolvad a tudatod, és hozza magával a sarat, negatív érzéseket, a fájdalmakat, akárcsak az elolvadt hó a mocskot. Ekkor sokan feladják, pedig ez a tisztulási folyamat része. Egyéniségtől függ, hogy meddig tart ez (a folyamat). Az azonosulatlan tudat a legtisztább tudat. Ne add fel, képes vagy végigcsinálni. Mondjuk a "végig" szót ne értsd szó szerint, mert az Életnek sosincs vége, de a szenvedésnek igen. Ha nekem megy/ment, akkor neked is menni fog. Szóval, amikor jön ki a mocsok, a gané, az elme kapva kap az alkalmon, és elhord Téged mindennek, hogy milyen béna vagy, kudarcot vallottál. NE HIGGY NEKI, MÉG AKKOR SEM, HA IGAZAK A GONDOLATOK!!! Maradj éber, maradj állva a kíméletlen hullámok között! Képes vagy rá! Éld meg a feltörő szennyet, az érzéseket. Helyezd Figyelmed fókuszát az érzések kellős közepébe, engedd bele magad, és maradj tudatos!
Ez egy hosszú folyamat. A testtel kezdjük, aztán jönnek a gondolatok, majd az érzelmek. Minél több tudat szabadul fel, annál több tudatosságot tudsz újra felolvasztani. Gyakorlatilag, ha elérsz egy kritikus szintet, "magától" meg fogsz világosodni, erőfeszítés nélkül. Önmagára ébred a Tudat. A kő sem a százegyedik kalapácsütéstől törik szét, hanem az előtte lévő száztól. A legkeményebb egó is megtörik egyszer...
Mindegyik szinthez egyre több erő, figyelem, tudatosság, éberség kell. Eljő majd az az idő, amikor a legnagyobb viharban is büszkén és boldogan fogsz állni, tűrve a legnagyobb hullámcsapásokat. TÜRELEM. Az erőd végtelen. Valójában legyőzhetetlen vagy, ha képes vagy Tudatosan Befogadni. Viszont készülj fel rá, hogy minél erősebb vagy, annál nagyobb hullámok fognak jönni. Mind fájdalom, mind öröm terén. Egyik sem Te vagy! Az öröm is tenger, azt is "ki kell állni". Sőt, tovább megyek, az öröm sokkal nagyobb csapda, mint a fájdalom. Nagyon-nagyon ébernek kell lenned. Arra próbálok kilyukadni, hogy Te sosem az vagy, ami kívül van, hanem az, aki megéli a dolgokat, az élményeket. A hétköznapi élet is egy tenger, kisebb-nagyobb hullámokkal, amiben erős sziklaként tartod a Teremtésedet.
Mindig éld meg azt a lényt, aki fogadja és adja az érzéseket, gondolatokat, aki figyeli, éberen követi az eseményeket. Akit nem lehet formába önteni, korlátok közé szorítani.
Légy hatalmas, tágas tér, a szabadság valósága. 
Mindig tedd azt, amit jónak látsz. Ha nem is foglalkozol ezzel a tudatosság-figyelem gyakorlással, akkor sincs semmi probléma. Csak szeresd az Életet és minden rendben lesz.
Köszönöm, hogy (ismét) megtiszteltél Figyelmeddel. Kellemes ünnepeket! :)

Zuiro
2012. 12. 22.