Fekete kincs

Mindig megvádolsz,
fekete kincsem,
már világom sincsen,
nagy, acél karmaiddal
összepréselsz,
sosem érsz el,
hiány vagyok,
hiányzok,
hiányzol.
Ki a bűnös?
mindig ezt kérded,
unom már
s végtelenre
szakadok
kínomban.
Fogvacogva kiabálsz,
pedig születésemtől
süket vagyok,
némán tátogok,
megborzongok,
ha kiáltok.
Bennem sincs más,
mint benned,
lelkemből Krisztus kiált,
én leborulok, sírok,
te vádolsz, ontod
magamból
a könnyeket.
Ha elmúlok,
te is elmúlsz.
vedd észre,
térj észre,
nélkülem senki vagy,
mégis eldoblak,
te rongyos
fergeteg.
Már látom
a Fényt,
én nem szólok,
én nem álmodok,
csak boldog vagyok.


2005. március 10.