Térdig gázolok
az elporladt szavak
tengerében,
a lét semmije
tekint vissza rám
az elmúlásban.

Elmerül bennem,
mi elmerülhető,
a világ kiterjedt
hatalmai porszemként
pislognak ujjaim
peremén.

S én vacogva ott
bujdoklok a Szerelem
kéklő tűhegyén...
minden
a Te akaratodból
történt.

Térdig gázolok
a széttört képek
végtelenjében,
mit valaha láttam...
Te talán már tudod,
(a) Semmi sem
volt hiába.

Zuiro Dimez
2020. június 18.