Kedves Olvasóim (ha vannak még).

     Nem szerettem volna úgy lezárni ezt az évet, hogy nem írok semmit a blogomra, ami úgy kong az ürességtől, mint egy strand karácsonykor. Először is, szeretnék elnézést kérni azoktól a hűséges olvasóimtól (ha vannak ilyenek egyáltalán), hogy idén nem jelentkeztem semmilyen írással. Hogy miért nem? Ki tudja... Nincs semmiféle misztikus, spirituális oka, egyszerűen csak nem volt mit írnom, illetve nem volt bennem motiváció az írásra. De ha belegondolok, ez nem igaz, egyszerűen csak nem éreztem úgy, hogy van még mit adnom az embereknek.
     Sok-sok mindent leírtam az elmúlt években. Volt, ami saját gondolat volt, volt, amiről csak azt hittem, hogy saját, és volt, amiről tudtam, hogy nem az enyém. Mégis leírtam. Hát ez van. Idővel aztán inkább próbáltam az érzéseimre, az érzeteimre fókuszálni, bármi is legyen az. Azok már félig-meddig a valóságot közvetítették a szavaimba, és jobban is éreztem magam, hogy végre nem mások gondolatait ismételgetem szüntelen. Végül az érzelmeken, gondolatokon és hiteken túl találtam rá arra a birodalomra, ami a legnagyobb nyugalmat, békét és örömöt okozta számomra. Fogadjunk, hogy nem mondok újat azzal, hogy ez maga a Csend. Jobb' szerettem ebbe elmerülni inkább, mint azt a sok baromságot leírogatni újra és újra. Úgyis mindenki utána tud nézni akármikor, nem?
     Szeretek (a) csendben lenni. Szeretem lerakni a terheimet, a feszültségeimet, és csak fürödni ebben a szeretetteljes, békés valamiben. Nem sokat, csak úgy napi fél órát-1 órát. Nem nehéz. Az Élet alapvetően egyszerű és békés, tulajdonképpen nem is kell nagyon megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy békében éljünk magunkkal és a világgal. Nekem már a tömött buszon is megy, ha akarom. Nem nagy ügy. Azt tapasztaltam, hogy igazából nem is az a nehéz, hogy békében éljünk. A nehézséget inkább az adja, hogy feladjuk az azonosulást az adott (negatív) érzelemmel. Mert még mindig úgy gondoljuk, hogy hasznunk származhat belőle. És szerintem ez a valódi tragédia.
     Az egoista állapottal azonosuló tudat még mindig abban reménykedik, hogy a negativitás majd meghozza neki a boldogságot! Hogy bármi is meghozza neki! Hogy majd naggyá válhat a korlátok között! Hogy majd megvilágosodva besurran a hátsó ajtón és Isten elnézi neki! Hogy majd ő bizony kivétel lesz, ő megtarthat mindent amellett, hogy megkap mindent... Hogy majd elkezd élni, ha megvilágosodott, de addig is... addig is mi van?
     Hagyjuk ezt most, nem ezért kezdtem el írni, hanem hogy legalább legyen egy normálisnak tűnő bejegyzés idén :) Leírom inkább, hogy mit szeretek ebben a kiismerhetetlen Életben a Teljesség igénye nélkül. Legyen ez egyben az újévi kívánságom is Neked, egyszerűen csak találd meg az Életet, mi - vagy ki - ott áramlik benned, illetve aki vagy ami vagy. Lássuk hát a listát:
- szeretem a hajnal illatát, mindegy, hogy milyen évszak van éppen. Szeretem, ahogy újra - és először - ébredezik a világ, a Természet.
- nagyon szeretem, ahogy a nők léteznek, ahogy vannak, amilyenek. Ezt a csodálatot olykor el kell rejtenem, ha nem akarom, hogy azonnal világgá rohanjanak. Ez van, a Nő egy hatalmas csoda.
- szeretek jókat enni és főzni, főleg másoknak.
- szeretem a jó zenéket, amik tele vannak élettel és lendülettel, nem tudom megunni őket.
- tánc!
- szerelmeskedés, orális szex, hosszú ölelkezés, együtt alvás, egymásba gabalyodva, elmerülve a nő illatában és mindenségében.
- napsütés, ha nem túl erős.
- úszás bármilyen vízben, de leginkább tengerben, óceánban.
- Gorillaz - Dirty Harry.
- buli reggelig, délig.
- egyedül lenni.
- barátokkal lenni.
- járni az erdőben.
- vezetni (autót).
- stoppolni ismeretlen országokban.
- bulizni ismeretlen országokban.
- írni is szeretek, amint azt tudjátok.
- a zenét írtam már? :)
- jó jazzkocsmát is nagyon kultiválom, ahhhhh.
- STB.

Kívánom Neked, hogy találd meg az örömöt életedben és a létezésedben. Mi egyebet kívánhatnék? 

Ölellek,

Zuiro
2016. december 28.