Úton

Lépek, lépek, elindulok
a messzeségbe,
tűnődéssé válok,
cseppekké,
s így pottyanok
az Ismeretlenbe,
távoli földrészekre.

Úttá válok, életté,
béke, béke
lesz mindenem,
nyugvó rejtekhely,
lázas emlékpehely.

Óceánok s óceánok
nyújtanak Otthont,
távolságot,
szivárványt,
nyílt tajtékot,
Biztonságot.

Esővé eredek,
ajtó nélküli
kilinccsé dermedek,
betévedek, hol
hang nélküli
sóhaj leszek.

Istenem, Istenem
szánj engem,
így olvadnék
a Végtelenbe,
lágy képzeletbe.

Életem lesz az
Út,
utam lesz az
Élet,
varázslat szülte
kikelet.

Istenem, Istenem,
védj engem,
madár leszek,
szabad leszek,
harmatos szerelem.

(2003.08.15.)