(A) nem hiányzik

Mi a hiány? Illetve mi nem a hiány? A hiány határokkal körbevett üresség. Mint a karika, a kör. Tehát, ha a határokat lebontom, tulajdonképpen a semmi marad ott. A hiány maga a semmi. Tehát nincs is hiány, ha jobban belegondolunk. Azt mondják, hogy az emberi vágyakat a hiány szüli. De kérdem én, a semmi hogyan szülhet valamit? Van bennem hiány. Legalábbis ezt hiszem. De megfogalmazta-e már valaki, hogy mi az a hiány? Egy olyan terület bennem, amiből hiányzik az, aminek ott „kellene” lennie. Egy rés, egy üreg, ami finom határvonalakkal van körülvéve. Kinek kisebb, kinek nagyobb ez a hiány. A hiány, tehát a semmi „nagysága” valószínűleg a tartalomtól függ. Attól, hogy mi van benned, illetve mit hiszel valóságosnak magadban. Tulajdonképpen lehetetlenség megtölteni a hiányt, mert nem is létezik! És ha mégis megpróbálkozok vele, előbb-utóbb kiderül, hogy még mindig van mit belepakolni: élményeket, örömöket, pénzt, hatalmat, embereket, emlékeket, érzéseket, gondolatokat, egyszerűen minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent. De… de valamiért még mindig létezik (illetve nem létezik) a hiány. Miért?! Igazából nem a hiány maga a lényeges, hanem az azt körülvevő határok, korlátok. Hm. De igazából ez sem fedi a valóságot teljesen, hiszen amint megindulok a hiány határaitól „kifelé”, ott is csak ürességet és semmit „találok”. Körülnézek magam körül, mindenütt csak a semmi, a „hiány” van. Az épületek között, az emberek között, a pillanatok, a hangok között, „minden” között. Hajlok rá, hogy azt mondjam, hogy a hiány maga a Mindenség, a Semmi. Az Élet…

Szóval, amikor azzal a lehetetlen feladattal (vagy inkább küldetéssel) próbálkozok, hogy a bennem lévő hiányt és ürességet kitöltsem, akkor egy véget nem érő harcot folytatok. A végtelent akarom véglegesíteni. Persze fizikailag meg lehet tölteni a határok közé szorított hiányt pl. megtöltök egy üveget vízzel, tele tankolom a kocsimat stb. De mi van az emberi lélek hiányával és ürességével? Azt hogyan töltöm meg, amikor folyamatosan változok? Vagyis, bármit is töltök magamba, a „töltelékkel” együtt tágulnak a határaim is – jobb esetben. Azért nem lehet megtölteni a magunkban lévő hiányt, mert amit beletöltesz az minden esetben múlttá válik vagy elillan, tehát a múltba vész. Szerettél valakit, ez jó érzéssel töltött el, igen. Ám ez a jó érzés is pikk-pakk elszáll és már csak a gyorsan sárguló emlék maradt meg benned. És a hiány továbbra is ott virít. A múlttal nem lehet kitölteni a bensőnkben tátongó űrt, mert a múlt nem is létezik. Már nincs. Akárcsak a jövő: még nincs. Már megfakult. Már csak TE tartod életben. De ehhez rengeteg energia kell. Nagyon-nagyon sok életerő. Ha ez tényleg így van, akkor mikor élsz? Ugye, életben kell tartanod a „szép” dolgokat (sokszor a rosszat is), hogy a hiány nehogy megint feltűnjön… De ez nagyon fárasztó, és ha akarod, ha nem, elengeded az emlékeidet, mint amikor a lufikat szélnek ereszted. És a hiány újra felbukkan s kipukkan. Új élmények, tárgyak, dolgok kellenek. A Semmit nem lehet betömni, mert nincs is! A határokat kell lebontani, hogy a hiány is megszűnjön, beleolvadjon a Semmibe… Jó, de hogyan?

Ha valami hiányzik, nem kapnod kell, hanem adnod. Hiszen a belső üresség azért lehet jelen, mert TE nem vagy Jelen! TE hiányzol magadból, nem pedig a világ! 

A határokat, a korlátokat a figyelem szüli, tehát az is szünteti meg. Figyeld a határaidat. A határ innenső és túlsó oldalán is ugyanaz az ország fekszik. A Semmi Földje. Figyeld a határaidat, és hagyd hogy szép csendben, maguktól elmosódjanak. Hiszen alapvetően maguk a határok sem léteznek, nem igaz? Nézőpont kérdése. Most a testem határa a bőr, de milliárdszoros nagyításban már a bőröm is atomok, molekulák és összemosódnak a hús atomjaival és molekuláival. Igazából csak atomokat és kvarkokat látunk, melyeknek szintén vannak határaik, de az atomok között tér van… A Semmi. Minél beljebb hatolsz a testedbe vagy a tudatodba, annál kevesebb „mindent, dolgot” találsz. Egyre inkább csak a Semmi marad. Hatolj be a korlátaidba, a falaidba és azok is semmivé foszlanak. Formátlanná válnak És akkor te magad leszel a Semmi, a Hiány, az Üresség, a Csend, Isten, Minden.

Zuiro
     2010-03-05