Most nagyon jó pillanatomban kapott el az írás vágya, úgyhogy remélem jó és tartalmas írással szolgálhatok Neked. Újfent nem szabtam irányt az irománynak, de lesz benne minden, ami fontos lehet.

Lassan két hete ért véget az Újjászületés-tábor és azóta szokatlan tudatállapotokat élek meg. Tulajdonképpen minden állapot szokatlan, ha jelen vagy, hiszen sosem ismétli magát az Élet. Szoktam volt mondogatni a barátaimnak, hogy szörnyű lenne, ha nem változna semmi, ha mindig ugyanazt kellene megélnünk. De hát ez kin múlik? Rajtunk. Te végül is megélheted, hogy ugyanazt a mázt húzod minden érzésedre, élményedre. Senki sem mondhatja meg Neked, hogy mit érezz, mit gondolj. Néha eltöprengek, hogy az emberi szabad akarat átok-e vagy áldás. Te mit gondolsz? Néha ez, néha amaz, néha mindkettő. Ez mindig változik. Nálam most az van, hogy hagyom, hogy az Élet tegye, amit tennie kell „rajtam” keresztül. Ez nem könnyű, mert kell hozzá némi ősbizalom, hogy el merjem engedni magam annyira, hogy ne féljek a jövőtől.
De mi a jövő? Mitől félünk, mit veszíthetünk? Belegondoltál már abba, hogy mennyire értelmetlen a félelmünk a jövőtől? Hogy mennyire abszurd a vágyunk a szerzésre... Dolgokat, tárgyakat, pénzt akarunk felhalmozni, hogy megvédjük magunkat az Ismeretlentől, hogy eltakarjuk a tényt, hogy egyszer bizony mi is a föld alatt végezzük. Mert gondolj csak bele: mit vihetünk magunkkal a halálunk után? Semmit, ami forma. Mindent, ami tartalom. Hajlamosak vagyunk elfelejteni mindezt, csakhogy védjük az irhánkat. E tekintetben nincs szabad akaratunk. Felszállsz a röpcsire s onnantól már egy adott pályán mozogsz, ha tetszik, ha nem. Illetve kiugorhatsz, ha van ejtőernyőd (tudatosságod)... De erről majd később. Meg hát túl kell élni... de mit is? A holnapot, a bizonytalanságot, a félelmet?
Belegondoltál már abba, hogy majdhogynem az egész életünk arról szól, hogy legyőzzük a félelmet? A cselekedeteink 99,99%-a a túlélésről szól. Miféle élet ez? Mindenbe belekapaszkodunk, amibe csak lehetséges; az utolsó szalmaszálat is két marokkal szorítjuk, hogy ne kelljen szembenézni azzal, ami Van. Hogy valójában mennyire nem tudunk mit kezdeni az élet bizonytalanságával, a holnap ismeretlenségével. És ennek a félelemnek végtelen arca van. Tulajdonképpen a boldogság is a félelem egyik vetülete. Minden törekvésünk erről szól, elképesztő erővel próbáljuk elnyomni a félelmet, a rettegést. Egyesek a pénzzel akarják eltakarni a Valóságot, egyesek a mámorba menekülnek, egyesek a spiritualitásba. Ez utóbbi csoport a megvilágosodásban látja a megváltását. De megváltás nincs, csak akkor, ha azzá válsz. A megváltás nem egy esemény, nem Isten lángoló akarata, ami felszabadít minket és örökkön örökké orgazmus jut osztályrészül. Nézz szét az életben! Mindenben megtalálod a félelem magvát. Erről egyébként AJC beszélt az Újjászületés-táborban, és döbbent csend fogadta szavait. Ezt végül is leírhatom szerintem. A Mit keresett ISTEN a nappalimban című könyv 148. oldalán találod meg ennek a témának a rövidebb változatát. Remélem nem lesz ebből gond, ha leírom.
Tehát a sztori röviden így szól: még a kezdetek kezdetének kezdete előtt a Teljesség egyénekre szakadt. Létrejött a Kettősség: NŐ és FÉRFI energiák alakultak ki. Azt nem részletezte Christian – vagy csak nem emlékszek rá –, hogy miért következett be ez a szakadás, de valójában ez nem a Valóság, ez a szakadás csak látszólagos, ám valahogy mégis történt „valami”. A NŐI energia a szakadás után páni félelemben tört ki, mert azt hitte, hogy elhagyta őt az Egység másik fele. Hatalmas, grandiózus energiákról beszélünk, mely az emberi elme számára felfoghatatlan, fényév trilliárdok trilliárdszorosáról van szó, elképzelhetetlen mennyiségű energia van mindkét oldalon. Mindkét oldalnak egyedi félelmei keletkeztek. A női elhagyatottság érzés, az elhagyástól való félelemnek ez az ősgyökere. A NŐI energia erre úgy reagált, hogy elkezdett teremteni, hogy újra megélhesse az elveszett EGYSÉGET. Nem talált/talál rá a FÉRFI energiára, ezért önmagában próbálja megteremteni az Egységet. A FÉRFI energia a Szakadás óta csak keres és keres és keres. Ő így reagál/reagált erre a helyzetre. A FÉRFI energia, teremtő erő sem találja elveszett másik felét, ezért folyton folyvást KERES.
Nos, e két, hihetetlenül hatalmas energia teremtésének/keresésének következményei az egyre durvább dimenziók. Ahogy mondta Chris, ezek az egyre durvább s durvább dimenziók csak melléktermékek. A FÉLELEMBŐL születtek, a félelemenergia az alapanyaga mindennek. Az Ő mozgásuknak, örvénylésüknek, sodródásuknak, súrlódásuknak a következménye az anyag és minden olyan dimenzió, mely durvább, mint az EGYSÉG vagy a NŐ és FÉRFI energia. E félelem elől nem futhatsz el, ebből vagyunk. Kérdezhetnéd, hogy hol van ilyenkor Isten? Miért nem szól bele ebbe az egészbe? Nem tud. Egységként nem tud a kettősségre hatni. Viszont Ő (vagy AZ) a Szeretet. Csak a szeretet kötheti össze újra a kettősséget, a FÉRFIT és a NŐT. A legutolsó fűszálban, kavicsban, univerzumban és galaxisban is ott van ez a kettősség, ez a félelem. Szar ügy, mi? Azt hitted, hogy már túl vagy mindenen, aztán most kiderül, hogy talán mégsem. De van megoldás.
Tudod, csak az emberi ego és elme címkézi fel a dolgokat, jelen esetben a Félelem nevű energiát. Mert ez is energia, de még mennyire hogy az! Amit megtanultunk a táborban az az, hogy miképp éljünk együtt a félelemmel, s miképp léphetjük túl azt a Tudatossággal, a Befogadással. Mert lehetséges, mert lehet máshogy is élni. ÉLNI. A technikát, amit tanultunk sajnos nem mondhatom el, mert ahhoz ott kellett volna lenni. De akkor miért írtam le ezt az egészet – kérdezhetnéd. Jó lenne valami megoldást is felkínálni, nem igaz? Adok. Folyamatosan erről papolok ezen a blogon. Tudod miről beszélek.
Gondolj csak bele: minden, amiről tudsz, az a múlt. Még a jövő is múlt, hiszen az elképzeléseid is a múltban gyökereznek. Gondolj arra, hogy mindig minden van, egyszerre. Végtelen a végtelen és megszámlálhatatlan határ és korlát alkotja a Mindenséget. Éld át a felfoghatatlan lehetőség lehetőségét, hogy ha része vagyunk az Egésznek, akkor részünkké vált-válik az Egész, a Teljesség! Érezd meg, hogy nem vagy egyedül, a Létezés mi magunk vagyunk. Tekints úgy a félelemre, hogy az is csak egy energia, ami valójában nem szakadt ki, nem szakadhatott ki az Egységből... hogyan is tehette, tehetné?
Lásd meg az értelmetlenségét mind a „negatív”, mind a „pozitívnak” kikiáltott érzelmeidnek. Egyik sem valós, csak ha azzá teszed. Lásd meg, hogy milyen mérhetetlen szabadság van a kezedben, hiszen minden olyan, amilyennek látod. Senki sem mondhatja meg Neked, hogy mit érezz, hogy miképp reagálj az Életre. Senki! Talán azt mondod, hogy mekkora hülyeség ez az egész – lehet. Talán azt mondod, hogy Te képtelen vagy érezni azt az energiát, amit szeretetnek hívnak. Meglehet. De gondolj arra, hogy mennyire lehetetlen feladat meghatározni, bekategorizálni a végtelent. Az elképzeléseidet formába öntheted, akár még Istent is gyárthatsz belőle, de a szeretetet nem tudod behatárolni. Tudom, ez a szó már rettenetesen elcsépelt és elkoptatott, de ha jobbnak látod, behelyettesítheted bármivel, ami jobban tetszik. Két oldalt csak egy harmadik köthet össze, csak egy köztes lét, csak egy hatalmasabb tudja befogadni, feloldani mindkettőt. Csak a JELEN.
Engedd meg magadnak, hogy FÉRFI legyél, ki befogadja a NŐT; engedd meg magadnak, hogy NŐ legyél, hogy befogadhasd a FÉRFIT. És akkor már jöhet a félelem, akkor már jöhet bármi. Ne tagadj meg semmit, ne állj ellen. A félelem, a rettegés is energia, fogadd be és válj vele eggyé. Tudom, hogy mondani mindent könnyű, de megtenni annál nehezebb, de hát... de hát nem kell sietni, a Teljességben nincs mit vesztened ;)
A gyakorlati útmutató a következő írásban jön. Addig is kérlek, hogy fogadd fenntartással az itt leírtakat, mert hát mégis csak átment AJC mondandója az én szűrőmön is, meg hát nem biztos, hogy mindenre pontosan emlékszem. De nagyjából erről volt szó... :)

Ölellek
Zuiro
2013-08-08