"Magyarok!

Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk!
Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent.
Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor - és ez a politikusokra különösen igaz- elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm."

Ezt Őszentsége, a XIV. Dala Láma üzente a magyaroknak 2006. őszén. Azért kerestem meg ezt az üzenetet, mert pontosan ezek a gondolatok járnak mostanában a fejemben.
Jó lenne egy kicsit felemelni a fejünket és egy kicsit messzebbre tekintenünk az orrunk hegyétől. Túlságosan leragadunk néha a hétköznapi problémáknál, és sokszor túlságosan bekorlátozzuk a saját világunkat. Sokan nemhogy a Földgolyón nem látnak túlra, de még csak a saját falujuk-városuk vagy szobájuk falain túlra sem. "A világ ilyen meg olyan" - halljuk nap mint nap százszor, milliószor. De könyörgöm, a "világ" nem csak a Földgolyóból áll! "2012-ben vége lesz a világnak"- rémisztgetik az embereket sokszor. De kérdem én: melyik világnak? Világod határait Te szabod meg, nem néhány okos ember! Neked meddig terjed a világ? Milyen távolságok vannak benne? Parányi vagy hatalmas dolgokkal foglalkozol-e? Nyilván önmagadhoz igazítasz mindent, mi a világodban megtalálható, de mondd, meddig terjed a tekinteted? Akkora vagy, amekkora dolgok foglalkoztatnak. A kicsinyes vagy nagylelkű kifejezések önmagukért beszélnek. 
Én most arra szeretnék kilyukadni, hogy egy pillanatra emeld fel a tekinteted és nézz körül. Hagyd, hogy a problémák a lábadnál játszó s rohangáló gyermekekként keringjenek tovább. Hidd el, a problémák nélküled is tökéletesen elvannak. A "világ" nélküled is ugyanolyan tökéletesen forog. Ezzel nem lebecsülni szeretnélek, éppen ellenkezőleg: szeretném, ha meglátnád, hogy milyen végtelen hatalmad van. Van erőd felállni és a saját szemeddel figyelni a világra. Használd intuícióidat a világ határainak kiterjesztésére. A világ nem csak a Földgolyóból áll! És nem is csak a materiális univerzumból. Hogyan lehetne a világnak vége "2012"-ben, amikor a végtelen Életből születik? Oké, jó, rendben, a civilizációnkat megsemmisíthetjük, a kultúránkat leradírozhatjuk a porondról, de ez szerinted olyan nagy tragédia lenne az Egészhez képest? Egyáltalán nem hiszem. 
Őszentségével egyetértek abban, hogy gondolkodjunk távlatokban, és itt az idő és a tér viszonyain kívül még megannyi lehetőség van! Az egész Élet egy hatalmas lehetőség! Csak próbáld ki: képzeletben emelkedj felül a mindennapi ügyeken és feladatokon és láss egy pillanatra! Ki vagy Te? A melós, az anya, a diák, a papa, az orvos, a lusta, a bölcs, az okos, a bátor, a gyáva stb.? Lásd önmagad olyannak, akilyen-amilyen vagy. Lásd magad címkék nélkül, problémák, jellemzők, "hibák", "erények" nélkül, "minden" nélkül. Az azonosulatlan Tudat vagy Élet vagy. Gondolod, hogy ha így élnéd-látnád magad, akkor a "világ" pusztán egy bolygó lenne? Vagy egy városka? 
Minél magasabbra - vagy mélyebbre - jutsz, annál inkább elmosódnak a határok. Már 1000 méter magasan sem látszanak az országhatárok. Ha szerelmes vagy, lángol a szíved, azt sem tudod milyen nap van, azt sem tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány! Megannyi dolog csak a fejünkben létezik. Országok, nevek, dátumok, évszámok, hónapok, a fizetés összege, vélemények, ítéletek, hitek stb. Számtalan komolyan vett dolog puszta illúzió, ami ha távlatokban gondolkozol, értelmét veszti. Én nem azt mondom, hogy ezek a dolgok értelmetlenek, mert az Élet bizonyos szintjén megvan a létjogosultságuk. Én csak azt szeretném érzékeltetni, hogy milyen könnyen beszűkülhet a világunk, ha túlságosan komolyan veszünk dolgokat.
Te vagy a világod. Ez olyan "alapigazság", hogy nem is tudom mit mondjak erre...:) Ha távlatokban akarsz gondolkozni vagy érezni, egyszerűen csak ki kell tágulnod. Ha Te tágulsz, a világod is tágulni fog. Ha távlatokban gondolkozol, lényed is elfoglalhatja megérdemelt helyét és szerepét: a végtelen lehetőségekkel teli tágasságot. Tudom, ez az egész nagyon elszálltnak tűnhet, de kérlek vedd figyelembe azt a tényt, hogy leginkább Te döntöd el meddig terjednek világod és lényed határai. Minden belülről fakad. Még a félelmeid is belőled gyökereznek. Igaz, a legtöbb magot a civilizáció ültette el benned, de ez egy másik történet. 
Ha "hétköznapi" gondolatokkal azonosulsz, tenmagad is hétköznapivá válsz. Ha a mindennapi túlélésedre fókuszálsz, egyszerűen túlélőként fogod látni magad. Távol álljon tőlem, hogy lebecsüljem a hétköznapi életet, hiszen valójában a mindennapokban van "elrejtve" mindaz, amit keresünk. Azt próbálom itten kiokoskodni, hogy rajtunk múlik mindaz, hogy hogyan látjuk a világunkat, és hogy meddig terjed tekintetünk. Gondoltál már arra esetleg, hogy például nem csak ebben az egy testben élsz egyidejűleg? Hogy Éned, e roppant tágasság és erő, esetleg megannyi testben és időben élhet egyszerre? Hogy a mostani életed csak egy a számtalan élet közül, amelyeket egy időben élsz? Ki tudja, lehet, hogy van 3-4 tested a 18. században, a 25. században, sőt az is lehet, hogy ebben a korban is van még néhány tested, amit működtetsz... Lehet, hogy több száz, vagy netán több ezer, millió, sőt milliárd életet élsz egyszerre?! És nem csak ebben a föld-dimenzióban, hanem az összes párhuzamos világ összes párhuzamos világában... Te mit gondolsz erről? Gondolod, hogy "csak" egy testben élsz egy időben? Lehet, hogy csak néhány százan osztozunk a mai 7 milliárdos embertömegen? És hogy már időtlen idők óta játsszuk ezt a játékot...? Gondolkodjunk távlatokban IS! Szeretném újra leszögezni, hogy az ún. beszűkült, hétköznapi élettel sincs baj. Hogyan is lehetne, hiszen Te teremted a világodat. A mennyiség nem feltétlenül megy a minőség rovására. Egy pohár víz lehet ugyanolyan értékes, mint egy kád víz, hogyha épp szomjan halsz.
Tehát nyitva áll előttünk a tér és idő minden irányban, és még azon is túl, az egész Létezés. Ne becsüld le azt, aki-ami vagy. Semmit ne becsülj le, minden az Egyetemes Élet része. Távlatok. Te vagy a legfőbb Távlat. Szíved végtelenségében rejlenek a mindennapi csodák, használd ki! Légy tudatában létezésednek, ne hagyd eltékozolni értékes életedet. Gondolkozz és létezz távlatokban. Vagy ahogy éppen jól esik...:)
Ölellek,

Zuiro
2012. június. 5.