Nna, világutazó lelkem kikövetelte magának jogos jussát és 2 év után újra útra keltem. 2001, '03, '05, '08 és most '10. Úgy tűnik, hogy körülbelül 2-3 évente meghalok, és egy új út vagy egy jelentősebb változás következik be. Akárcsak most. Igaz, ez az út most nem a hagyományos módon zajlott/zajlik. Sok-sok hónap tétlenség után és már-már az őrület csábító határáról indultam el Angliába. Dolgozni... Maga az út is furcsa volt például, hogy nem stoppal indultam el. Érdekes volt úgy utazni, hogy biztosan eljuthatok úti célomhoz, mert ki van fizetve, és hogy nem kell az autópálya mellett aludnom a bozótban:) Furcsa dolgok ezek, a végén még tényleg felnövök... Ki tudja, lehet, hogy még meg is nősülök egyszer? Hát igen, kemény az élet:) Meg ez az angol billentyűzet is nagy kihívás...:) 
Maga az út nem volt túl kényelmes és talán látnivalókban sem volt túl gazdag. Gyakorlatilag végig autópályán jöttünk, és csak a jelzőtáblák változtak. Néha az az érzésem van, hogy az egész világ ilyen. Igazából minden hely egyforma a mai globalista világunkban. Végül is a világ csak globalista lehet... Ez mondjuk így talán eléggé sarkos és egyeseknek talán felháborító lehet, hogy tulajdonképpen minden hely egyforma. A felszínen lehetnek jelentős különbségek, de belül, mélyen belül... nem nagyon:) Ez nem azt jelenti, hogy közömbös lennék a környezettel szemben, mert sokszor majd kiesett a szemem és a gerincem is majd' elferdült, olyan sok csodát láttam útközben. 
Mivel busszal jöttem, elég időm volt bámészkodni. A buszon voltak furcsaságok, de igazából nem tudott kihozni a sodromból. Élveztem, hogy megyünk, megyünk, egyre messzebbre behatolva az ismeretlenbe. Voltak magyarok is a buszon és természetesen ez együtt járt a szokásos panaszáradattal, amikor beszélgettünk. Oké, valóban voltak kényelmetlenségek a 28 órás út alatt, de egyszerűen így nem lehet normálisan élni. Mit értek ezalatt? Miért kellett tönkretenniük az egész útjukat néhány kellemetlenség miatt? Nem értem. Nem mondom, hogy engem nem zavartak bizonyos dolgok pl. hogy egész út alatt bűzlött a wc, volt egy csomó szlovák cigány a putrijukkal együtt, késtünk 2 órát, bunkók voltak a szlovák sofőrük stb. Ez van. Elindulunk és odaérünk, az új életembe. Ez felülemelt ezeken a hülyeségeken. A végén már persze nagyon szabadultam volna (már nagyon büdös volt:)). Eszembe jutott, hogy valaki egész életében így él: panaszkodik az "utazási körülmények" miatt. S mire megérkezik az úti céljához (meghal), észreveheti (ha van tudatossága), hogy végig szenvedte az egész életét. Mivel én borzasztóan tudatos és jófej és bölcs és minden jó vagyok, ezért elhatároztam az út elején, hogy nem vagyok hajlandó idegeskedni semmin. Legalábbis 5 másodpercnél nem többet. Minek?
Londontól egyszerűen majdnem elájultam, szédítő volt! És csak a buszról figyelgettem kifelé. Amint munkába állok, elmegyek Londonba kirándulni. Elképesztően megragadott, hihetetlen volt, amit láttam. Már ezért is megérte idejönni Angliába. Sajnos nem volt sok időm Londonban, mivel szinte azonnal indult a busz Colchesterbe, úti célomba. Az is érdekes volt, hogy nulla, szinte kimutathatatlan feszültség sem volt bennem, amikor meg kellett találnom a buszpályaudvart, meg kellett venni a jegyet stb. Régebben iszonyúan paráztam volna, de most ez elmaradt. Szinte magától, automatikusan történet minden, nekem csak ki kellett nyújtanom a kezem. És kinyitni a szemem;) Végül is sok helyen megfordultam már hosszú-hosszú életem folyamán, ez megkönnyítette a dolgom. A colchesteri buszra sem kellett többet várnom 5 percnél, azt is a buszon töltöttem el. 
Tegnap este 9-re értem ide, tehát az út maga 30 óráig tartott...:) Végül is ez nem olyan sok, mert pl. 2 éve 10 nap alatt értem ki Saint-Jain-Paid-de-Portba, igaz, stoppal. Itt csak azért volt fárasztó, mert nem feküdhettem le sehová, a gerincem nem nagyon bírta már a végén. 
Tamás, jó barátom, aki segíti itt első tétova pillanataimat, várt az állomáson. Becuccoltam az albiba, régi angol családi házba. Találkoztam a főbérlővel, kifizettem az első albidíjat is, 280 fontot. Tamás lerakta a kauciót, tehát tovább duzzadt az amúgy sem kicsiny adósságállományom:) Szerintem ezt még a Holdról is lehet látni...:) No problem! Többek között ezért is jöttem ki külföldre, hogy ki tudjam fizetni az adósságaimat. Vagyis itt több esély van rá.
Maga a szoba is tetszik, földszinti, de nem sötét, világos. Egyszerű berendezések tarkítják, így beleillik egyszerű létezésem is. Mert hát ugyan miféle bonyolult "dolgokra" lenne szükség(em)? Csak Tudatosság s Jelenlét kell, semmi más. A többi csak részletkérdés. Dolgok, amik lecserélődnek úgyis. Idővel. 
Lakótársaim egy szír-líbiai srác és egy litván gyerek, aki június 1-től jön. Idővel megismerem őket is. Szerencsére az ő szobájuk az emeleten van, így elég jól el vagyunk szeparálva egymástól. Van szép nappali meg konyha, egy kis kertecske, fürdő, kamrák. Aranyos kis házikó, komolyan tetszik. Noha az alvásra nem kellett tegnap rábeszélni, de úgy érzem nagyon jókat fogok itt aludni és "szórakozni":) A csendmedihez még túlságosan fáradt voltam, de hamarosan azt is nyomok, hadd szokja ez a kis brit házikó a Csendet, a Jelent:)
Akkor egyelőre ennyi, majd jelentkezek még. Aloha. 

Zuiro
2010-05-25