Van úgy, hogy az ember eljut egy olyan pontra, ahol azt mondja: "rájöttem, hogy semmit sem tudok, s minden titok, misztérium előttem." Valahol itt vagyok most. Megnyugtató, hogy még mindig élek, nem haltam bele a nem-tudásba, sőt nagyon örömtelivé s békéssé tesz. Lemondtam arról... nem, ez így nem jó megfogalmazás, mert nem mondtam le semmiről. Helyesebben: megadtam magam a nem-tudásnak. Lélekemelő érzés és nagy megkönnyebbülés. Nem kell tudnom mindent, hála az égnek. Nem én vagyok az "Univerzum vezérigazgatója" - ahogy mondani szokták. Csak megyek, amerre utam vezet. Szerencsére nem tudom megváltani az embereket és a világot, de talán nem is kell, minden rendben van úgy, ahogy van. Nem tudom s nem is akarom megmondani Neked hogyan élj. S örülj neki, hogy ezt csak Te tudhatod.
Mi vagyunk az Élet. Az Élet egy-egy öntudatra ébredt darabkái vagyunk, telis-tele lehetőségekkel. Akik, ha felismerik, hogy ők a Teljesség maga... minden lehetségessé válik. Talán feldühítenek szavaim, hisz lehet, hogy éppen súlyos gondjaid vannak, vagy nagyon fáj valami. Nem kétlem, hogy nem könnyű, én tudom, megéltem, megélem. Oly sokat írtam már, de mindig minden bejegyzésem Ugyanarról szólt: rólunk, az Életről. Hihetetlenül titokzatos (az Élet). Vajon honnan ered? Vagy mindig is volt? Ez értelmetlen kérdés. Minden kérdés értelmetlen, ha nem neked szól. Minden válasz semmis, ha nem Te kapod.
Megyünk messze, valahová, ki tudja merre. Hajt minket az Ismeretlen, a titokzatos égbolt az otthonunk, emberek (is) vagyunk. Megélem a felismerést: egyszerűen soha sincs vége semminek, végtelenség van. Megszületünk, de előtte is éltünk - mondják. Meghalunk, de utána is élni fogunk - mondják. Honnan tudják? Honnan lehet tudni? Nem lehet tudni semmit. Csak arról lehet tudomásunk, ami korlátolt, ami formába van ágyazva. A múltról... De hogy lehet múlt, ha "azóta" már minden megváltozott? Akkor hol van a múltad? Elsárgult fényképeket őrizgetsz elmédben. Hát a jövő? Én még sosem találkoztam a jövővel, pedig igencsak kutakodó szellem vagyok. Az sincs! Csak a fejünkben... szóval csak menj s létezz.
Idővel testünk elkopik, elhasználódik. Elhagyjuk ezt a csodálatos járművet, mely oly sok örömnek, fénynek és sötétségnek volt tanúja. Aztán megyünk tovább, ki tudja merre. Keresünk valamit vagy valakit? Mindegy miért. Valójában nincsenek valódi okok az életben. Te teremted az okokat s azok okozatait életedben, történetedben. És ez így van rendjén, az élet egy végtelen folyamat, örökké áramlania kell. Ha "mi" is az Élet részei vagyunk, vajon nem mi is folyamat vagyunk? De. Az elme befejezettnek kívánja látni az életet, mert akkor biztonságot és megnyugvást lelhet végre, de ez a szemlélet sok-sok szenvedéshez vezet, melynek végén a közöny békés, de feneketlen pöcegödre vár. Sivár életnélküliség. A halál nem fáj, az élet nélküli élet az igazi pokol. Amikor elzárod magad, amikor elnyomod azt, aki vagy. Hm. De mi történhet, ha megéled magad? Erről nem feltétlenül kell tudnia a többi embernek, ha ettől félsz. Legtöbbször a formával, a megnyilvánulással van a baj. Félünk mi lesz, ha nekiállok, mondjuk, üvöltözni a partneremmel, akkor tuti elhagy vagy nagy balhé lesz. Ilyenkor keress új megnyilvánulási formákat. Bármi megteszi, amivel nem teremtesz újabb korlátokat. De először Figyelj.
Képzeld azt, hogy egy olyan színész vagy, aki nagyon beleélte magát a szerepébe. Mit lehet tenni? Kell egy kezdő hatás, egy ébresztő, hogy rájöjj: akit játszol nem TE vagy. Ez sokkoló lehet (az is). De nem (?) hagyhatod abba az előadást (az életet), mert talán még nincs annyi erőd. Így hát fusiban elkezded Figyelni magadat játék közben. Először figyeled a testi mimikáidat, gesztikulációidat. Amikor azt mondom, hogy Figyelj, az nem azt jelenti, hogy egyúttal változtasd is meg a figyelmed tárgyát. Valószínűleg nem menne, sőt még ideges is lennél, meg begörcsölnél. Amikor Figyeled magad, nem kell megváltoznod. Az megtörténik magától. Egyszerűen abbahagyod, mindenféle erőlködés nélkül, csak úgy. Egyik pillanatról a másikra, mert már nem kell, mert már tudod, éled, hogy az nem Te vagy.
Amikor valami zavar, amikor valami nem tetszik önmagadban, akkor azzal semmit sem érsz el, ha abbahagyod. Többnyire csak elnyomod. Az akarat valójában tagadást is jelent, hiszen akarsz valamit, de az ellenkezőjét már nem, így hát ez utóbbit megtagadod. Tudatossá kell tenned mit miért teszel, ez inkább segít abban, hogy a nem kívánt tevékenységet abbahagyd. Én hasonló módon hagytam abba a dohányzást 8 év után. Ez 9 éve történt. Csak röviden elmesélem. Fájt a mellkasom, így nem tudtam bagózni 2 hétig. Miután elmúlt, örültem, hogy végre megint cigizhetek. Vettem is egy dobozzal, de amikor rá akartam gyújtani, rájöttem, hogy ez nekem már nem kell többé, s odaadtam valakinek. Azóta nem dohányzom, csak mondjuk évi 1-2 szálat füstölök el valami buliban. Ez az abbahagyás mondjuk nem tudatosan történt, de jól példázza, amit mondani szeretnék, miszerint a dolgok inkább lefoszlanak, leszáradnak rólad. Amit már nem éltetsz a Figyelmeddel, az egy idő után magától „leesik” rólad, elsorvad és elhal. A szokásaink, érzéseink valójában ugyanolyan személyiségek, mint „mi”, nekik is energiára van szükségük, hogy ne essenek szét, ne haljanak el. A dohányzó éned is identitás, személyiség. Gondolatokkal és cigivel táplálkozik. A testedben felgyülemlik a „dohányzó-energia”, éntudata, identitása, sajátságos frekvenciaszáma lesz, és ugyanúgy küzd az életben maradásért, mint minden a világon. Olyan gondolatokat, ingereket generál, ami Téged olyan tettek megtételére sarkall, amik megőrzik épségét, magyarul füstölni fogsz, mint a gyárkémény. Olyan önigazoló gondolatok fognak keringeni elmédben, amiket ha elhiszel, amikkel ha azonosulsz, fenntartod a dohányzó énedet. Ha öntudatlan vagy, akkor ezek a személyiségek helyetted élik az életedet, sőt akár össze is foghatnak egy még erősebb töltésű érzés érdekében, mondjuk az önpusztításért. S csak lesel, hogy miért vagy boldogtalan...
Automatikusan ülsz le a gép elé fészbukkozni (igen, van facebook-identitásod is:)), mert a benned felgyülemlett „facebook múltmaradványok” elértek egy olyan kritikus szintet, hogy már képesek hatást gyakorolni rád. Ez így hülyeségnek hangozhat (lehet az is), de gondolkodj logikusan. Ha egy térben (jelen esetben a testedben) összegyűlik egy jelentős mennyiségű azonos frekvencián rezgő energia, akkor úgymond követelni fogja a jussát, az azonos frekvenciájú energiát, hogy életben maradhasson. Mivel a Mindenség végtelen, létrejöhetnek (létre is jönnek) akár teljesen új tevékenységek, gondolatok, melyek azonos frekvencián rezegnek. Mindez a befogadásod mértékén is múlik. S ha nem vagy tudatos, hagyod, hogy a benned élő "facebook-identitás" átvegye tested felett a hatalmat és már csak azt veszed észre, hogy ezerrel osztod meg a posztokat...:) Vagy eszed a sok édességet. Öntudatlanul.
Akik ismernek, tudják, hogy annak idején elég vadul éltem az életemet, akár több ember helyett is ittam, füveztem, buliztam stb. Mesteri szintre emeltem az önpusztítás mértékét. Menekültem a fájdalmaim, a valóság elől. Végül rájöttem, hogy ennek sosem lesz vége, ha Én magam nem teszek valamit. Mindezeket a dolgokat ugyanúgy hagytam abba, mint a dohányzást. Vagyis nem hagytam abba, egyszerűen csak lefoszlottak rólam. Minél tudatosabb vagy, annál kevesebb identitást táplálsz magadban öntudatlanul. Mindent a Figyelmed éltet. Mindent. A boldogságod, a valódi boldogságod azon múlik, hogy tudod-e fókuszálni a figyelmedet. Ehhez pedig tudatosság kell. A tudatosság az Irányítás egyik szinonimája. Nem tudsz úgy a Jelenben élni, ha nem regulázod meg a figyelmed irányát. Ha hagyod, hogy múltat s jövőt teremts a Figyelmed segítségével, akkor ne csodálkozz, ha félsz vagy szomorkodsz. Ebben nincs semmi személyes dolog. Te nem vagy azért megvetendő, aljas bűnöző, mert éppen boldogtalan vagy. Nem, nem, nem! Úgyis fogalmazhatnék hétköznapi módon, hogy a boldogtalanságod egyszerűen technikai jellegű...:) Egyenes következménye egy működési zavarnak. A figyelmetlenségnek. Erről nem tehetsz, így lettünk nevelve. Épp ezért hatalmas dolog, ha felébredsz. Innentől kezdve gyakorlatilag nyert ügyed van.
Furcsa dolog ez a frekvencia-azonosság is. Minden létezik, ebben a pillanatban is. Amikor egy bizonyos frekvenciaszámú rezgés dominál benned, akkor ezzel bevonzod a Mindenség idevonatkozó részeit, megtestesüléseit. Ez az a nagy „titok”, amit jó pénzért árulnak sikerkönyvekbe ágyazva. A gond ezzel csak az, hogy azt már nem teszik hozzá, hogy nem attól leszel boldog, amit bevonzol, hanem attól, aki-ami Vagy. Tehát hiába vonzod be a sok lóvét, boldogságod csak ideiglenes lehet. Magadat pedig nem tudod bevonzani. Önmagaddá válni kell, nem megszerezni. Bár ez is hülyeség így, hiszen Te már alapból VAGY, már önmagában teljes(ség) vagy. Maximum a domináns frekvenciaszámod, a rezgésszinted nem olyan, amilyet szeretnél. Már amelyik részedről tudatos vagy, arról beszélek. Ilyenkor az lehet a megoldás, ha olyan rezgésszintet generálsz magadban, amilyet kívánsz. A boldogtalanság, a félelem, a depresszió stb. lassú frekvenciájú energia, a boldogság és a hozzá hasonló energiák pedig gyorsabban rezegnek. A médiában, a hírekben lassú frekvenciájú energiákat sugároznak, hogy fenntartsák az erre fogékony emberek boldogtalanságát. Amikor megtagadod önmagad egy részét, ez általában olyan frekvenciatartomány benned, ami lassabban rezeg annál a részednél, amelyik már tudatosabb. Ez nyilvánvalóan konfliktushoz vezet, ha elmenekülsz. Ez olyan, mintha, mondjuk, a konyhádba nem szerelnél be világítást (tudatosságot). Így abban a helyiségben folyton elesnél és megsérülnél, persze, hogy idővel utálnál bemenni. Aztán valahol olvasod, hogy ott is lehet világítani, és voilá beszerelsz oda is egy égőt. Ez a példa rettentően leegyszerűsíti a dolgokat, de remélem a lényeg átment.
Szóval engedd meg magadnak, hogy észrevedd azon részeidet, melyek alacsonyabb rezgésszinten rezegnek és legyél vele. Nem kell és nem is tudod megváltoztatni őket. Elég, ha magas szintű frekvenciatartományt viszel „oda”. Ezért, ha Jelen vagy, képessé válhatsz „megfertőzni” boldogtalan tartományokat. A fájdalom békévé alakul, a harag megértéssé, türelemmé, az ellenállás megengedéssé stb. Fontos megemlíteni, hogy csak (egy) Energia van, ennek vannak végtelen frekvenciaszámú aspektusai. Tehát semmit sem kell elpusztítanod vagy eltüntetned magadban, mert minden ugyanannak az egyetemes energiának egy-egy megnyilvánulása. Egy apró szikra képes felégetni az egész erdőt, egy cseppnyi Jelenlét képes felemelni az egész félelemben és depresszióban szenvedő lényedet. Táplálni, ápolni kell a kis lángot magadban. Hagyni kell, hogy a kis gyertyafényből hatalmas máglya legyen, mi bevilágítja a sötétséget. Ezért teljesen felesleges harcolnod minden negativitás, boldogtalanság ellen. A rossz időt a napsütés, a sötétséget a fény oszlatja el. Ezért nem tudod legyőzni az egót, mert az a tudatosság hiánya. Az egó nem létezik, az egó egy hiány. A benned tomboló üresség a Jelenlét hiánya, ezért nem tudod feltölteni semmivel, hiába vagy multimilliomos, hiába van ötszáz szeretőd stb. Ahhoz, hogy megteljen az ürességed, ahhoz, hogy újra meleg legyen szívedben, első lépésként nem kapnod kell, hanem adnod. Nem lehetsz boldog, ha még nem vagy boldog... Ez így szemétségnek tűnhet, de ismétlem ennek nincs semmilyen személyes vonatkozása. Ha nincs mit adnod, mit kaphatsz cserébe? Ürességért csak üresség jár. Ha zárva van szíved, nem tudod befogadni a Téged körülvevő életet. De vajon tényleg zárva van a szívünk, vagy csak azt hisszük...?
Viszont sokszor szükségünk van a világra, hogy előhozzuk azt, ami a szívünkben lakozik. Szükség van olyan hatásokra, faltörő kosokra, amik nekirontanak szíved vastag kapujának, hogy kinyílhasson, beomolhasson. Ha szerencséd van, vagy elég tudatos vagy, tudod, hogy mely hatások azok, melyek segíthetnek kinyitni a szíved. Ez mindenkinél teljesen egyedi történet. Mindenkinek más s más dologra van szüksége ahhoz, hogy felhagyjon az ellenállással, és kiosonhasson szívéből a fény. Szóval emiatt minden ítélkezés alól kirúghatod a tartóoszlopokat. Mert honnan tudhatod, hogy a másiknak éppen mire van szüksége? Lehet, hogy olyan tetteket fog végrehajtani, amit a társadalom elítél. Igen, lehet, hogy embereket fog ölni. Előfordulhat. Ezzel nem akarom felmenteni az erőszakot, de végül is sosem tudhatod, hogy kinek mire van szüksége, úgyhogy mielőtt ítélkezel valaki felett, gondold ezt át. Olykor nagyon sok erő és kitartás kell ahhoz, hogy bizonyos frekvenciatartományokat megváltoztathassunk. Néha életek tucatjai, százai, ezrei kellenek hozzá. Nem mindig – sőt elég ritkán – megy egyik pillanatról a másikra, hogy a magasabban rezgő részeink átmossák, átlényegítsék a lassúbb részeinket.
Hogyan néz ki ez a fizikai világban? Nos, ha csak vársz, igazából nem sok minden történik. De ha már eldöntötted, ha már kész vagy a változásra, a frekvenciaszám ugrásra, akkor tudatosan is tehetsz valamit az ügy érdekében. Elhagyhatsz bizonyos rezgésű dolgokat, embereket, helyszíneket, amik úgymond „lehúznak”. De nem úgy, hogy márpedig én holnaptól abbahagyom ezt és ezt. Ez tagadás, harc, diktatúra és erőszak. S mint ahogy tudjuk, erőszak erőszakot szül. Ez egy szimbolikus mondat, amit én úgy fordítanék le, hogy az azonos az azonosat keresi. Vagy éppen az ellenkezőjét, hogy a kontrasztban erősítse elkülönültségét, elhatárolódását, avagy tagadását. Inkább párhuzamosan kezdj el kutatni olyan dolgok iránt, melyek a kívánt rezonanciát erősítik benned és környezetedben. Menj például meditáló csoportokba, a természetbe, olvass ilyen jellegű könyveket, blogokat (ez a reklám helye:)) stb. Végtelen számú lehetőség van a világban, hogy ki-ki megtalálja az egyéniségéhez legközelebbi tartományban rezgő megtestesüléseket. Ez a téma egyszerűen kimeríthetetlen! Sorra jutnak eszembe a felismerések, mialatt írok. Már magát a születésünket is befolyásolhatja a rezonanciánk. Aztán ott van a nevünk, az is egy adott tartományban rezeg. Aztán a rengeteg különféle hatás, egyszerűen felmérhetetlen.
Visszatérve a rezonanciára, mérhetetlenül sok lehetőség kínálkozik arra, hogy változtass rezgésszinteden. Csak rajtad múlik, mit választasz, merre indulj. Ha gazdag akarsz lenni, ne költözz a szegénynegyedbe...:) Bár ki tudja, lehet éppen ezzel járulsz hozzá célod eléréséhez. Ha eleged van a boldogtalanságból, akkor ne nézz híradót...vagy olvass sokkal több pozitív történetet. Rengeteg zene, könyv, film is segítheti utadat a boldogság felé. Végtelen a választék.
De a legfontosabb az, hogy őrizd a tüzet, őrizd a lángot. És fontos, hogy érj el egy kritikus szintet, mielőtt nekilendülnél a következő csúcsnak. Ha mindig abbahagyod az út felénél a csúcstámadást, akkor sosem érsz fel, elfáradsz, elfogy az erőd; és egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy már nem is érdekel a csúcs („jó nekem itt a völgyben”). Ahogy a víz is 100 fokon éri el forráspontját, a frekvenciatartomány váltásánál is kell áttörés, forráspont. Ahogy a magma megolvasztja a föld kérgét, hogy kitörjön a felszínre, neked is úgy kell felcsiholnod jelenléted izzó láváját, hogy áttörje az egó vastag kérgeit. Addig kell gyakorolni, ameddig szükséges. Ezzel nem mondtam semmi fantasztikusat, de gondolj bele, hogy milyen könnyen át lehet lendülni a ló túlsó oldalára. A jóból is megárt a sok, ugye. Több olyan ismerősöm is van, akik valószínűleg sosem fogják abbahagyni a kurzusok, tanfolyamok látogatását, mert nem veszik észre, hogy már felértek a hegytetőre. Vagy már egy teljesen más dologra lenne szükségük a továbblépéshez. A villanegyedben már nem kell a rezsiköltségek miatt paráznod, nem? Ha valóban gazdag vagy, akkor ezekkel a dolgokkal már nem fogsz törődni, egyszerűen csak rábízod a könyvelődre...:) Ugyanígy, ha már valóban Boldog vagy, egyszerűen képtelen leszel hosszútávon a sötétségben élni. Időnként persze előfordulhat, hogy megjelenik a depresszió, de az olyan lesz, mint a bogarak a lámpabura körül, nem fognak rád hatni. Csak élvezd önmagad, örülj létezésednek, éld meg minden aspektusát lényednek, hidd el, sokkal tartalmasabb vagy, mint hinnéd.
Egy sor olyan érzés, gondolat, állapot van, melyet könnyen levethetnél, ha nem harcolnál ellene. Ha az életért élnél, nem pedig az üresség, állandóság, sivárság ellen. Egy sor élethelyzet megváltozna, ha nem állnál neki ellen, ha nem szilárdítanád meg azzal, hogy elismered valóságtartalmát. S itt nem a tények megtagadására buzdítalak. Valami mindig van, amit vagy elfogadsz vagy megtagadsz. Minden azon múlik, hogyan irányítod a fókuszodat. Érte vagy ellene? Most vagy „holnap”? „Ha nem most, akkor mikor?” – tartja a zen mondás.
Nem fog eljönni a jótündér, hogy megváltoztasson. Nem lesz jobb soha, ha csak vársz. Az élet lehetőségeket biztosít, de ha nem élsz vele, nem fogja rád erőszakolni. Az tény, hogy lassabban rezgő részeid folyamatosan megteremtik azokat az élethelyzeteket, melyek a saját frekvenciájukat testesítik meg, hogy számodra is láthatóak, „átmoshatóak” legyenek. Egyszerűen ez egy természeti törvény. Nem tudod kikerülni ezeket, hiszen Te teremted a világodat. Szembe kell velük nézni, át kell lényegíteni őket. Be kell engedni mindent a Jelenlét magasan rezgő terébe, hogy ottan feloldódjanak, felgyorsuljanak, frekvenciaszámot váltsanak. És erre képes vagy. Ne ijedj meg a formáktól, éld meg a tartalmukat, és elvesztik félelmetes kinézetüket. A forma az csak forma, nem tud Téged legyőzni.
Igazság szerint soha semmi és senki nem tud Téged legyőzni.

Baráti üdv,

Zuiro
2013-02-16

u.i: ezeket a hanganyagokat szeretettel ajánlom Neked, ha esetleg nem ismernéd őket: http://www.abbcenter.com/pop_print.php?id=115806