Na, újra itt vagyok! :-) Gondolom már mindenki lelkesen várta, hogy ismét a színre lépjek. Hát igen, hát igen. Tudod, elég nagy bajban vagyok most, mert igazából nem akarok megint kiselőadást tartani arról, amit már úgyis tudsz - remélhetőleg. Az az igazság, hogy egyszerűen meguntam ezt az egész spirituális maszlagot és azt, hogy megmondjam másoknak mit tegyenek, mit ne tegyenek. Azt javaslom mindenkinek, hogy élje úgy az életét, ahogy tudja, aztán majd meglátja hogy alakul. Nem tudom Te hogy vagy vele, de én már rettenetesen unom, hogy mindig mindenki meg akarja mondani, hogy miért nem vagyok úgy jó, ahogy vagyok. Mindenhonnan az elcsépelt bölcsességek folynak, mindenhonnan azt hallom, hogy így kellene járnod az utad, úgy kellene kinyitni a szíved, amúgy kellene gondolkoznod stb. stb. Miért ilyen okos mindenki? Miért tart itt akkor a világ, ha ennyi bölcs rohangál mindenfelé?! Na mindegy.
Drága Barátaim, mostanában arra jutottam, hogy alig található a sok-sok bölcs idézet között egy-két valódi - vagy inkább saját - gondolat. Mindenki olyan emelkedett és lassan olyan fényes lény lett már, hogy én kezdem azt hinni, nálam nincs nagyobb lúzer a Földön. Mert mit szeretnék én már olvasni, látni végre a sok okosság között? Nem mást, mint a hétköznapi valóságot. Mindössze ezt hiányolom a "fénybook-mesterektől". A valódi életet. Azt mondják, emelkedj felül a problémákon. Add meg magad. Légy jelen. Hagyd a múltat, hagyd a jövőt. Csináld így, csináld úgy. Ki kérdezte őket? Senki, ahogy engem se.
Itt van az Élet a szemünk előtt. Ott van a tenyerünkön, az ebédünkben, a kávénkban, a nevetésünkben... Nem kell keresnünk, nem kell tökéletessé válnunk. Megszületünk, élünk, remélhetőleg Tudatosan, majd elpályázunk innét. Ledobjuk a testünket, szembenézünk a félelmeinkkel, ha életünkben nem tettük meg valamiért. Nem kell rohanni! Sosem lesz vége semminek. Itt a Földön lesz néhány tárgyunk, de azokat csak bérbe kapjuk. Mi végre kell olyan komolyan venni mindent? A leglényegesebb "dolog" testünk pusztulása után is velünk marad.
Hallod, ahogy a szél simogatja a fákat? Látod, ahogy a kutya játszik az emberrel? Épp most megy le a Nap, láttad-e? Mit mondott ma reggel a gyermeked, emlékszel rá? Hagyd a fészbuk-mestereket, nem is ismernek Téged, csak lökik a sok okosságot. Kevés a pénz, erre mit mondanak? Néha úgy érzed, hogy már nincs tovább, feladod, de Te mégis tovább mész. Az Élet nem a könyvekben és a monitoron van, hanem benned. És ehhez nem kellenek mesterek, nem kellenek megmondó emberek, nem kell senki. Ott van az érintésben, a látásban, a szaglásban... és ami mögötte van... na, ott van az ÉLET! :)
A szeretet csendes, csak meg kell állni néha egy-egy pillanatra és figyelni, szaglászni a térben, a levegőben.

Ölellek,
Zuiro