Öt évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon írtam az első bejegyzést erre a blogra. Azóta már nagyon sok minden történt.
Amikor elkezdtem írni, azt gondoltam, hogy a blogírás egy sajátságos perverzió, mert miért osztja meg az ember a belső dolgait a nyilvánossággal, ha nem lenne perverz és beteg? :)
Csupán hobbiból kezdtem el írni annak idején, és még ma is inkább szerelemből írogatok reá. Ez a tanítói stílus sem volt jellemző rám régebben, csupán 1-2 éve tart. Remélem hamar kinövöm ezt az énemet is, mert őszintén szólva nem érzem magam feljogosítva arra, hogy bárkinek is megmondjam a tutit. Főleg úgy, hogy vannak még olyan korlátaim, amikkel szembe kell néznem. Persze ez a szembenézés folyamatos, de akkor sem megy egyik pillanatról a másikra. Ám ahol már feloldódtak a korlátaim, amit már élek s tapasztalok, arról már tudok itt írni. S ki tudja, lehet, hogy tényleg hasznos valakinek, amit itt talál. Őszintén remélem.
Nos, mi lesz eztán? Jelenleg tudatosan figyelem ezt az "oktatói, tanítói" énemet, és... csak ennyi. Figyelem. Nem akarom megakadályozni ezt a megnyilvánulás-sorozatot, mert sokat tanulhatok belőle magamról, s talán a kedves Olvasó is. Észre lehet majd venni, ha már teljesen megéltem ezt az oldalamat és levetem, mint kígyó a szikkadt bőrt. Lehet, hogy addigra már mindenki elmenekül innen, de hát ez van...:)
A tanítói szerep nem gáz. Semmilyen szerep nem rossz. Akkor lehet gond, ha a tanító nem tud megújulni, nem tud megváltozni. Az lenne a legsiralmasabb, ha még 5-10 év múlva is a tudatosságról papolnék ezen a blogon. Hála az égnek már vannak jelek, hogy hamarosan kinövöm ezt a megnyilvánulási formát is. Egyre ritkábbak a bejegyzések, egyre kisebb a vágy megmondani másoknak mit kell tenniük, milyenek legyenek. Ráadásul fogalmam sincs, hogy mit kellene tenniük az embereknek. Honnan tudnám? Ki vagyok én, hogy megmondjam? Senki. A Figyelés, a Tudatosság útját én is tanultam/tanulom, előtte fogalmam sem volt arról, hogy mi ez.
Ha lehullik e szerep rólam, már csak a Csend marad. Mindig is az volt/van. Akkor aztán bezárhatom a boltot itt a blogon:) De tudod, nem bánom. Elfogadom a dolgokat. Hiszem, tudom, hogy ez csak a felszín, nem a valóság. Látszólag vagyok én, aki nagy okosságokat mond, de istenigazából semmi újat nem tudok mondani Neked. Az Élet nem a szavakban, nem az elménkben van. Írhatnék akár ezer bejegyzést is még, akkor sem történne semmi. Felismeréseket adhatnak írásaim, de az is csak Neked köszönhető, mivel nyitott szívvel ültél le olvasni. Benned történik a kémia, én legfeljebb csak katalizátorként működhetek közre ebben a folyamatban. 
Amikor írok, érzem a jelenlétedet. Tudom, érzem, hogy mi a reakció a szövegre és aszerint írom tovább. Szoktam fájdalmat is érezni, ilyenkor megállok egy pillanatra, hogy vajon érdemes-e ilyen formában folytatnom? De megyek tovább. A valódi tanító nem csak ad, elvesz is. Lehet, hogy az illúzióidat töröm össze éppen? Nem tudom. Akarattal sosem szeretnék fájdalmat okozni senkinek, de előfordul. Sosem lehet tudni, hogy igazából mi viszi előre az embert: a fájdalom vagy az öröm? A hátbaveregetés vagy a szidás? Sokszor csak utólag derül ki...:)
A tanító után előemelkedik a Mester. De ott már nem lesz senki, én sem, csak a szeretet. Lehetséges, hogy megmaradok írnoknak, mint most, de bármi megtörténhet. Őszintén bevallom, hogy én már most is csak azt szeretném, hogy csak Csendben üljek, és akinek erre szüksége van, üljön oda mellém. Ennyi. Így is már egyre fogynak a szavaim, s valószínűleg ez a folyamat nem fog megállni, míg meg nem adom magam totálisan. Míg be nem teljesítettem összes vágyamat, lehetőségemet, életfeladatomat. Most ott tartok, hogy pénzt teremtek. Megélem az életnek ezt az oldalát is, hogy hiteles legyek; hogy a pénzzel később már ne legyen gond, ha tényleg tanítani fogok. Mi sem áll távolabb tőlem jelenleg, mint a lerobbant "tanító", aki üres zsebbel akarja megmagyarázni Neked, hogy miért nem olyan fontos a pénz...:) Természetesen vannak olyan bölcs tanítók is, akik koldusszegényen tanítják az embereket, a pénz nem lehet feltétel. De számomra mindig is az a mester volt hitelesebb, aki képes volt az anyagi világban is teremteni.
Szóval meglátjuk hogysmint lesz. Most eltelt az első öt év. Nem untatnálak azzal, hogy mi minden történt ez idő alatt velem. Sok minden, mint mindenkivel. Megkérlek, hogy egy pillanatig ünnepelj velem e jeles napon, és együtt mondjunk hálát a Létezésért. Köszönöm, hogy megtiszteltél Figyelmeddel...:)

Ölellek,
Zuiro
2008.02.19.-2013.02.19.

(A kép forrása: http://mundobit.blogsome.com/2008/12/01/resident-evil-5-tendra-contenidos-exclusivos-diferentes-en-cada-plataforma/)