Láttam egyszer
az Embert magamban,
a Pillanattal áramlott,
az ég kékjére vágyott,
szerelmese sóhaját
hallgatta s lehunyt
szemét az éj-világon
tartotta.

Áttetsző végtelenség
az Élet.
Hajolj magadba...
Hajtsd fejed
szíved hajlataira,
érezd a Csend illatát.

A testet, a világot
nem viheted magaddal
a kristályfolyón túl,
halld hát lépteid melegét,
az Ismeretlen szeretetét,
s Boldog leszel végre.

 
Zuiro
2011-11-13