Oly sokat írtak, láttak már,
érintettek, de mondd,
Figyeltek-e rád?

Ahogy végtagjaid
mint végtelen
kereszteződés,
átfutnak-furnak
a Léten,
s Isten henteregve
nevet halhatatlan
Lényedben.

A szíved közepén állsz.
a szíved benned imád,
nélküled ki sír, ki kiált?

Mondd, ne mondd.
menj, maradj.
láss, létezz.
kérdezz,
hallgass.

Zuiro
2012-09-28

Úgy tűnik, hogy újra fel tudom venni a tegnap elvesztett fonalat és végre le tudom írni, amit szeretnék. Na rajta!
A vakokhoz hasonlóan Én is kénytelen voltam kifejleszteni egy olyan érzékemet, amivel fel tudom fogni az Élet rejtett rezgéseit. Mivel nem látok semmi különöset, se aurát, se energiákat, se semmi hasonlót, így a tudatom „letapogató csápjaira” kell támaszkodjak, amikor írok. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ez az érzékem elég jól működik, de persze nem mondanám, hogy sosem tévedek, sőt... Valószínűleg mindig tévedek :) Ez az érzékem az évek folyamán eléggé kifinomult, főleg amióta spirituális útra „tévedtem”. Ez nem egyedi tulajdonság, mindenki képes rá, csak nálam valahogy erőteljesebben kialakult, mint egy ...

Nna.
:)

Valahonnan a mélyből megérkezik a késztetés, a hívás, hogy üljek le egy kicsit "csendmedizni". Általában nap végén szokott lenni, de van úgy, hogy kihagyom, mert nem érzek semmilyen késztetést rá. Leülök. Kényelmesen elhelyezkedek. Behunyom a szemem. Hagyom, hogy az aznapi események, gondolatok, érzelmek, stresszek kipörögjék magukat, és igyekszem teljesen megbocsájtani magamnak és azoknak, akik "megbántottak" aznap. Ez körülbelül 20 perc-fél óra. Ilyenkor szó szerint nem csinálok semmit, csak tudatosítom a létezésemet ("Vagyok!"), ha netán elkalandozna a Figyelmem. Az elmém kitombolja magát, ha éppen stresszesen telt a napja, majd szép lassan megnyugszik. A felszínes érzelmek, gondolatok végül elcsendesednek, elfáradnak és végre ...

Miután ma az a megtiszteltetés ért, hogy megkeresett az egyik kedves olvasóm, itt az ideje megosztanom végre a gyakorlati tapasztalataimat is a figyelemmel, tudatossággal, befogadással, jelennel és a teljesség megélésével kapcsolatban. Népszerű kifejezéseket fogok használni, amik már beváltak és én is sok helyen olvastam. Nincs értelme a saját képemre torzítani ezeket a praktikus szavakat, gondolatokat, hiszen úgyis ugyanoda lyukadnék ki.
A sok elszállós írás után, ami feltehetőleg csak nekem volt értelmes (...), eljött az idő segíteni azoknak, akik esetleg csak most ismerkednek ezzel az egész figyelem-tudatosság-dologgal. Nem kell megijedni:)
Rögtön azzal kezdeném, ami a legeslegeslegeslegeslegfontosabb: még véletlenül se hidd el ...

Csak Te vagy. Minden nélkül. Kész vagy eldobni kacatjaidat itt és most? Kész vagy meztelenül odaállni Elé? Ő is meztelen, ne aggódj. Ő a Te meztelenséged, Ő a Te ártatlanságod, Ő a Te súlytalanságod.
A végtelen térben magányosan lüktet szíved, nincsenek ráaggatva nehéz súlyok. Képzeld el, hogy csak Te vagy. Képzeletben engedj el mindent: a neved, a nemed, a formád, a múltad, a jövőd, a vágyaidat, a félelmeidet, a személyiségedet, a boldogtalanságodat, az elméleteidet az Életről, a hiedelmeidet, a véleményedet  magadról és a többi emberről, az ítéleteidet, a boldogságodat, a kacatjaidat, a pénzedet, pusztító viharaidat... sőt magát az elengedést is! Mi marad? Ki marad?
Csak Ő s Te, vagyis Senki...;)
Ölellek.
Z.
 

"Magyarok!

Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számítanak. A lehetőség mindazon által eljött az Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező képességüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk!
Egy tibeti mondás úgy tartja: 9 kudarc 9 próbálkozást jelent.
Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes ...

Talán elképedtél már azon, hogy tulajdonképpen milyen szerteágazó és lehetetlenül ismeretlen az Élet. Talán a végtelenből fakad és végtelenné szakad, majd újra visszatér végtelen állapotába. „Mi”, akik csak figyeljük, vagy tevékenyen részt veszünk ebben a játékban, sokszor csak kóválygunk s értetlenkedve meredünk a messziségbe e hatalmas csoda láttán. De honnan fakad ez a gigászi teremtmény, akit-amit sokan kisajátítottak és sokszor bezárják egy aprócska szócskába, ti. „Istenbe”?
Ha „Istennek” lenne olyasmi (végül is van bizonyos szempontból), amit személyiségnek nevezhetnénk, igencsak elcsodálkozna ezen a korlátoltságon. Furcsa, hogy milyen könnyelműen bánunk olykor e mérhetetlen tömeggel és akarattal. De számomra ...

Fáklya

A lassan keringő
keringés kering bennem,
karjaim végtelenbe nyúlnak,
lehunyt szemmel forgok,
még hallak, látlak,
egyedül tartom kezeimben
a Mindenséget.

Hullámokban áramlik
belőlem a Létezés,
ki tudja vannak-e
határai a lehetetlennek?

Talán a Semmi dobban
szívem rejtélyes
odvaiban, lám,
Életté vált a Halál,
bátorság szökken
elfeledett szerelmeimbe.

Minden szikra végtelen,
ponttá zsugorodnak
a tűzvészek, ne hagyd
eltemetni halhatatlan
Lényedet, szeretlek!

Égi gyógyítók
esővé erednek,
átmossák fájdalmad
szirtjeit, hírét viszik
Boldogságod magzatának,
így oson Isten nevetve
láthatatlan világodba.

A kör lassan bezárul
Isten újra megnyílik,
sosem lehet vége
kincseid ragyogásának...

Zuiro
2012-05-06

Korong

Néha egy a milliárd
néha milliárd az Egy...
Melyik hajón utazol?
Melyik földet járod?
Csak benned ragyog
tegnapod,
állj fel s forgasd
nemléted lángoló
korongját.

Ki vagy Te?
Aki született
vagy aki meghal?
Aki eltűnik
vagy aki megjelenik?
Aki eldönti
vagy aki tudja?

Nem fontos...
Te csak
álmodd tovább
a Valóságot.

Zuiro
2012-03-04.

 

Egyszer megszökünk

Amikor elkezded,
Én befejezem,
szíved áradva dobog
s csak nézem
a Végtelent...

A Mindenség parányi
magja vagyok,
Te belőlem növekedsz
s Boldog leszel,
ha egyszer meghalok...

Talán a Semmi
van csak köztünk,
a Lét hatalmas,
áttetsző ágai,
a béke korlátai.

Növekedj, harcolj,
kit ereje arra hajtson,
hol végtelen mélységek
csendje lángol.

  Zuiro
2012-03-19

  Már nagyon sok mindenen túl vagyok. Vagy legalábbis így érzem. Mintha már vagy száz éve itt lennék a Földön. Nem tudom, hogy mit keresek itt, s nem tudom ki vagyok. Roppant furcsa ez az egész élet. Megszületünk, felnevelnek, beidomítanak minket, kilöknek ez életbe, aztán csinálj, amit akarsz, de ha ellenkezel a rendszer törvényeivel, akkor megbüntetnek. Ha felébredsz, ha nem, mindenképpen szerencséd van. Az alvás megadja neked a biztonság illúzióját, de ha ébren vagy nem tudsz nem tudatosan rettegni a haláltól és a bizonytalanságtól. Egyszerűen tudod , hogy félsz, hisz tudatos vagy az érzelmeidre. Jobb – vagy rosszabb – esetben. Ha tudatossá válsz, már semmit sem tudsz elrejteni. Nem tudod eldugni a mocskos kis hazugságaidat, a ...

Láttam egyszer
az Embert magamban,
a Pillanattal áramlott,
az ég kékjére vágyott,
szerelmese sóhaját
hallgatta s lehunyt
szemét az éj-világon
tartotta.

Áttetsző végtelenség
az Élet.
Hajolj magadba...
Hajtsd fejed
szíved hajlataira,
érezd a Csend illatát.

A testet, a világot
nem viheted magaddal
a kristályfolyón túl,
halld hát lépteid melegét,
az Ismeretlen szeretetét,
s Boldog leszel végre.

 
Zuiro
2011-11-13

„Szeretned kell!” – harsogja a világ. „Meg kell bocsájtanod!” – veti szemedre a világ. „Adnod kell!” – utasít a világ. „Ezt tedd, azt tedd, ilyen legyél, olyan legyél, ilyen vagy, olyan vagy!” – és csak kapkodod a fejed, hogy akkor most mi a franc is legyen?! Soha meg nem kérdeztek, hogy végül is neked mi lenne a legjobb. Mindenféle jelzővel illettek egész életedben. Ha rosszat tettél, elhordtak mindennek, ha jót, akkor szintén te voltál a minden. Akkor úgymond jó voltál. TE meg csak mentél tovább, mert menned kellett.
Találkoztál már olyan emberrel, akinek te jól voltál úgy, ahogy vagy? Aki nem várt el tőled semmit, aki nem akart megváltoztatni téged, aki nem akart terelni semerre? Aki nem illetett semmilyen jelzővel, mert ő ...