Szerteágazik

Lásd meg a fákat,
olyanok, mint mi,
mint a Lét:
szerteágazik
s nem nő vissza,
sosem mászod meg,
mert ággá válsz
Te is szüntelen.

Magból vagy,
mint imádott Istened,
de mondd, miért
egy a Forrás,
ha nem ismered?

Az égig akarsz törni,
de csak néhány ággal,
s mondd, mért' vágod le
fél törzsed-léted?

Gyökereid Lét-anyagból
Élnek, szívják fel
az Ismeretlent,
s Te mégis
csak leveleken
felszíneskedsz.

Kezeld a szíved,
a törzsed, Élj!
Nyújtózkodj, amíg
az ágaid-gyökereid érnek,
ne sajnáld az Életet!

Hisz mind több levelet,
gyümölcsöt, illatot
hullatsz, annál
erősebb s
magasabb leszel.

  Zuiro
2013-06-14

Nem attól leszel boldog, hogy mindig jól érzed magad.
Nem arra kell törekedni, hogy mindig vidám és happy legyél.
Ne fáraszd magad ezzel.
S nem is attól leszel boldogtalan, ha mindig depis vagy.
Képzeld el, hogy fázik a kezed. Tél van, hideg van. Szeretnéd melegen tartani a kezed, ezért olykor-olykor rálehelsz. Egy tizedmásodpercre meleg lesz, majd rögtön kihűl. Újra lehelsz. Újra, újra s újra, addig, amíg bírod szuflával. Ez az ego boldogsága.
Nem a kellemes élmények végtelenné tételével leszel Boldog, hanem ha rájössz, hogy magad vagy a Boldogság. Elkezded érezni a kezedet belülről, belső hőt adsz neki, nem kell lehelgetni. Megadod magad a hidegnek.
Se a boldogság, se a boldogtalanság nem fog megváltani.
Viszont, ha hagyod, hogy bármi ...

Szeretettel köszöntök ismét mindenkit itt, ahol a madár se jár. Maradt még olvasóm egyáltalán? Csak a legkitartóbbak maradhattak velem...:)
Tulajdonképpen már napok óta tervezgettem, hogy leülök írni, de valami mindig közbe jött: egy kósza gondolat, amivel azonosultam s amit el is hittem: „á, majd holnap, úgyse’ felejtem el.” (Persze elfelejtette – a szerk.) Vagy: „á, minek? Ugyan ki olvassa még az én blogomat? Úgyis leírtak már mindent a Mesterek.” És a többi és a többi. Ennek ellenére megint itt esz a fene, mert szeretek írni, csak bűn lusta vagyok leülni a gép elé, hiszen egy-egy bejegyzés lefirkantása általában fél napig szokott tartani.
Viszont jó dolog ám ez. Egyrészt segít nekem is letisztázni sok gondolatot, érzelmet, ...

Helló Mindenki!

Köszönöm Nektek a tegnapi részvételt, nagyon erős, intenzív és mély 1 óra volt. Nem tudom kik voltak, hányan voltunk, de nagyon is éreztem, hogy nem egyedül meditálok. Azóta eléggé fel vagyok dobva, és számomra teljesen új, ismeretlen energiák jelentek meg bennem. Vagy mindig is ott voltak, csak nem vettem észre? Nem tudom...:)
A legközelebbi alkalmat két hét múlva tervezem megtartani, március 10-én, VASÁRNAP...:) De még megerősítem, hogy tényleg lesz-e.
Szóval, mindenkinek köszönöm, hogy "eljött".

Minden jót,

Zuiro

Sziasztok!
Első alkalommal, kísérleti jelleggel közös csendmeditációra invitállak Benneteket. Még sosem csináltam ilyet, de most valami egészen spontán ötlettől vezérelve belevágok.
Arról lenne szó, hogy most vasárnap magyar idő szerint este 20-kor leülnénk együtt, közösen meditálni. Nem szeretem amúgy a meditálni szót, mert ezzel arra asszociálunk, hogy valamit tennünk kell. Pedig nem. Vagyis nem a hagyományos értelemben. Meditálni számomra azt jelenti, hogy (a) Jelen vagyok, és ehhez nem kell feltétlenül mesterséges szituációkat teremteni. A mindennapi élet tele van olyan lehetőségekkel, ahol gyakorolhatod a tudatos létezést, a jelenlétet. Gondolj csak a napi rutintevékenységeidre, amit akár behunyt szemmel is meg tudnál tenni.
Tehát ...

Öt évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon írtam az első bejegyzést erre a blogra. Azóta már nagyon sok minden történt.
Amikor elkezdtem írni, azt gondoltam, hogy a blogírás egy sajátságos perverzió, mert miért osztja meg az ember a belső dolgait a nyilvánossággal, ha nem lenne perverz és beteg? :)
Csupán hobbiból kezdtem el írni annak idején, és még ma is inkább szerelemből írogatok reá. Ez a tanítói stílus sem volt jellemző rám régebben, csupán 1-2 éve tart. Remélem hamar kinövöm ezt az énemet is, mert őszintén szólva nem érzem magam feljogosítva arra, hogy bárkinek is megmondjam a tutit. Főleg úgy, hogy vannak még olyan korlátaim, amikkel szembe kell néznem. Persze ez a szembenézés folyamatos, de akkor sem megy egyik pillanatról a ...

Van úgy, hogy az ember eljut egy olyan pontra, ahol azt mondja: "rájöttem, hogy semmit sem tudok, s minden titok, misztérium előttem." Valahol itt vagyok most. Megnyugtató, hogy még mindig élek, nem haltam bele a nem-tudásba, sőt nagyon örömtelivé s békéssé tesz. Lemondtam arról... nem, ez így nem jó megfogalmazás, mert nem mondtam le semmiről. Helyesebben: megadtam magam a nem-tudásnak. Lélekemelő érzés és nagy megkönnyebbülés. Nem kell tudnom mindent, hála az égnek. Nem én vagyok az "Univerzum vezérigazgatója" - ahogy mondani szokták. Csak megyek, amerre utam vezet. Szerencsére nem tudom megváltani az embereket és a világot, de talán nem is kell, minden rendben van úgy, ahogy van. Nem tudom s nem is akarom megmondani Neked hogyan élj. S ...

Nem bújt el.
Nem menekült el.
Itt van.
Mindig is itt volt.
Ő nem tudja, hogy itt van.
Itt van, csak ezt tudja.
Hallgat Téged.
Veled van.
Nincs bozontos, őszes szakálla.
Nem figyel Téged, Ő a Figyelmed.
Nem kér s nem ad, de elérheted bármikor.
Ő van legközelebb hozzád, mégis azt hiszed messze van.
Teremtésed az Ő teremtése.
Amikor hallgatsz, Ő is hallgat.
Amikor Boldog vagy, Ő megjelenik.
Amikor szenvedsz, Te tűnsz el.
Ő a szeretet, Te vagy a szeretet.
Ő a leghangosabb Csend.
Ne keresd, mert akkor Ő is keresni fog Téged.
Mindenhol megtalálhatod Őt, a könnyeidben, a mosolyodban, mindenhol.
Nem bújt el, itt van.
Bármilyen rossz is, ne felejtsd el Őt.
Szavak...érzések, gondolatok, megannyi lehetőség...
Engedd meg Őt.
Ő nincs nélküled, Te sem vagy ...

Jó rég írtam már. Örömmel értesítek mindenkit, hogy még élek, nem vittek el az angyalok, sőt még a testem se változott fénycsóvává. Elvagyok, hogy úgy mondjam. Kissé hitetlenkedve fogadtam ezt a 2012-es őrületet a majákkal meg a pereputtyukkal együtt, de azt kell mondjam, hogy valami tényleg megváltozott a tavalyi év végén.
Illetve kezdetét vette valami. Persze ez a változás, nem köthető szorosan dátumokhoz, gyanítom sokkal régebben elkezdődött az a folyamat, amit most élünk. Én nem ismerem konkrétan a háttérfolyamatokat, csak olvasmányaim alapján mondhatnék valamiféle véleményt. De azzal nem sokra mennél.
Csak arról tudok mesélni, amit megélek (de arról is minek?), minden másról alkotott meglátásaim minden bizonnyal tévesek. ...

Kedves Barátaim! Most hogy túléltük a (sokadik) világvégét, itt az ideje visszatérni a Földre és gyakorolni tovább a tudatosságot és a figyelést. Tudom, hogy sokan epekedve várták már oktatósorozatom következő gyöngyszemét, de kérek mindenkit, hogy nézze el nekem ezt a kis késést...
Az első részben (június 23-ai bejegyzés) megismerkedtünk a figyelemmel, és hogy miért jó ez nekünk. Azért is bátorkodom folytatni a sorozatot, mert az utóbbi időben több levelet kaptam ezzel a témával kapcsolatban. Ezeket a problémákat akarom most egybegyűjteni egy csokorba. Itt szeretném mindenkinek megköszönni, hogy megtisztelt kérdéseivel. Furcsa érzés ez. Évekig kérdezgettem a mestereket mindenféle dolgokról, és amikor elfogytak a kérdéseim, engem ...

Mindig ott maradok,
ahol elengedtél.
Én Vagyok
a szavad,
a hangod,
a karjaid,
a szíved,
a Mindened.  

Engedj el
s örökre
megtarthatsz.
Add nekem magad
s Mindenem neked adom.

Engedd el
az elengedést,
az elengedőt,
az eget s az esőt,
a csillagokat,
a szerencsét,
a káprázatot,
az Akaratot.

Ne bújj el,
mutasd Ki Vagy,
mutasd szíved,
mutasd Örökléted.
Mondd, hol
nem vagyunk ott?

Én Te Vagyok.
Te Én Vagyok.
Csak engedj el.

                                                                                                                                                                    Zuiro
2012. 12. 10.

Elkezdtem írni egy bejegyzést, hogy mennyire értelmetlen megmondani másoknak, hogy miképpen is éljenek, hogyan érezzenek és cselekedjenek stb., de aztán úgy egy oldal után kitöröltem mindent, mert ennek sincs igazából értelme...:) Feltehetőleg felnőtt, tudatos emberek olvassák ezt a blogot, akik el tudják dönteni maguk is, hogy mire van szükségük. Szóval, visszatértem a blog írásához, halelujja...:) Voltak kisebb kétségeim, hogy van-e jogom bárkinek is megmondani, hogy tudatosan éljen-e vagy sem, de végül is megrántottam a vállam és Rád bíztam a döntést. Ha tudod hasznosítani az itt leírtakat, örülök neki, ha nem, annak is. Mindegy milyen vagy, elfogadlak. Minden ember úgy tökéletes, ahogy van. Minden változás szükségtelen, minden ...

Na, végre rászánom magam és feltöltöm a naplót.
Bevallom őszintén, eleinte sokat hezitáltam, hogy feltöltsem-e egyáltalán. Ma már nagyon sok mindent máshogy látok, mint akkor (2008-ban, amikor íródott a napló), mégis úgy érzem, hogy érdemes megosztani a nyilvánossággal. Annak idején, amikor először közzétettem egy szűk körben, vegyes fogadtatásra talált. Volt, akinek tetszett, volt akinek nem, de ez így természetes. Tulajdonképpen azért is vacilláltam a közreadásán, mert nekem sem tetszik igazából...:) Illetve bizonyos részeit legszívesebben kihúznám egyetlen tollvonással, de úgy gondolom, hogy nem lenne tisztességes senkivel, legfőképpen magammal szemben nem. 

A link ( új link! az előző törlődött valamiért ): ...

Nem is tudom hol kezdjem a mostani bejegyzést. Ez az írás nem volt betervezve, csak úgy spontán született, születik, itt a szemed előtt. Ma munkából hazajövet rohantak meg a gondolatok és muszáj legyeznem. Hazafelé biciklizve mindig olyan jó kis gondolataim vannak, de sajnos mire gép elé kerülök, a felét elfelejtem... Most megpróbálok mindent felidézni.
Szinte döbbenetes, de van egy téma, amiről még egyáltalán nem írtam - közvetlenül - posztot, pedig ha jól számolom, a legutóbbi volt a 63. bejegyzésem ezen a blogon indulása óta, azaz 2008 februárjától. Írtam már sokat a Tudatosságról, az Éberségről, Figyelemről és minden olyan néven nevezett valamiről, amit élek, tapasztalok. De mégis van valami, amiről nem írtam még önálló ...

Bevezető

Nna. Szinte egy örökkévalóság óta nem írtam már a blogra. Ennek több oka is van, de ezzel most nem untatnám a nagyérdeműt. Legyen elég annyi, hogy mostanában már többet kell várnom arra, hogy megérjen egy-egy bejegyzésre való. Nehéz szavakba önteni a Csendet... Általában a felismeréseimet, tapasztalataimat s élményeimet szoktam megosztani, ezért is ilyen lassú a blog folyása:) Hál’ Istennek itt a blogon nem kell megfelelnem semmilyen elvárásnak és nézettséget sem kell generálnom a reklámbevételek miatt...:) Így valóban minőségi és tartalmas írások születhetnek, ha formában vagyok. Mostani bejegyzésem már napok óta „készen” van, egyszerűen csak lusta voltam leülni a gép elé. De még a kész szöveggel a tudatomban ...